21 nap önmagaddal

A floridai Oneness oldalon egy érdekes írást találtam. Az elolvasása után napokig a hatása alatt voltam, ezért úgy döntöttem megosztom. Attish barátom segített a fordításban, köszönet és hála érte 🙂 www.onenessmovementflorida.org

a 21 napos folyamat alatti és utáni tapasztalatok

Legmélyebb hálámmal az én szeretett Amma és Bhagavanomnak ezért a 21 napos folyamatért, ami után teljes mértékben szabaddá váltam az elmémtől.

A teljes folyamat 24 napig tartott,
amelyből 21 nap volt sötét szobában,

három nap pedig normál folyamat volt. Amikor elkezdtem a folyamatot úgy gondoltam, hogy valami történhet ott… kerestem valamit… valamit, ami a folyamat csúcspontja lehet. A szoba koromsötét volt, minden fény nélkül. Még az ujjaimat sem láthattam. Sokszor összevizeztem a ruhám, mialatt a fürdőszobát használtam. A szoba zárva volt, egy kulcs volt nálam vészhelyzet esetére, ha a test nem lenne képes átmenni a folyamaton.

Úgy gondoltam, hogy ugyanabban a ruhában leszek átöltözés nélkül. A 21 napot szinte zuhanyozás és fogmosás nélkül töltöttem. Léböjt kúrán (folyadék diétán) voltam, limonádét és tiszta vizet fogyasztottam. Az Úr mondta a feleségemnek, hogy ez olyan, mint a szentek vezeklése a sötét barlangban. Az egyetlen különbség, hogy én nem meditáltam, legalábbis nem voltam képes rá.

A segítőim azt mondták, olyan ez a folyamat,
mintha Amma Bhagavan szívében lennél. 

Bhajanokat énekeltem és táncoltam a szobában, miközben többször beütöttem a könyökömet. – miközben többször megütöttem magam az ágyamban. Amikor fáradt voltam, aludni mentem. Felébredés után újra sötét volt. Nem tudtam nappal van e vagy éjszaka, mennyit aludtam vagy hány nap telt már el.

Olyan volt, mint szemtől szembe találkozni az énnel. Attól kezdve, ahogy megpróbáltam az érzelmekkel és a gondolatokkal maradni, az én harca a túlélésért nyilvánvalóvá vált. Nagyon sok csúnya gondolat jött a felszínre. Arra készítettek, hogy teljesen megtapasztaljak minden nem megtapasztalt érzelmet, helyzetet és eseményt az életem során. Ez volt Bhagavan módszere az összes ismétlődő mintának és a mélyben gyökerező visszamaradt érzelmek tölteteinek teljes eltávolítására.

A folyamat alatt a bal vállamban nagy fájdalmat éreztem. A hátamra vagy a jobb vállamra kellett feküdnöm. A fájdalom fokozatosan elviselhetetlenné vált. A segítőknek beszéltem erről, és a fájdalom három órán belül elmúlt mindenféle gyógyszer nélkül.

Annak ellenére, hogy a szoba nagyon sötét volt, a szemeim fényt bocsátottak ki a sötét szobába.

Legtöbbször a mennyezet olyan volt,
mintha csillagos ég lenne.

Sok-sok csillag pislákolt a sötét szoba belsejében. Egyszer Sri Bhagavan bejött hozzám a szobába asztráltestben és biztosított engem az Ő jelenlétéről a folyamat alatt. Beszélgetésünk közben valaki kintről megkérdezte, hogy kivel beszélek, ekkor Bhagavan lassan elhalványult.

A folyamat után a keresésem véget ért… Felismertem, hogy nincs ott semmi, amit keresni kellene. Sri Bhagavan gyakran mondja, hogy az ember élete olyan, mint amikor egy vak ember egy nem létező fekete macskát keres egy sötét szobában.
Az Úr mukthi tanításai a személyes tapasztalásaimmá és a személyes igazságaimmá váltak.

Szóval felismertem,
hogy nincs mit keresni.

Minden tökéletes úgy, ahogy van. Minden Shoonya… Semmi… A tartalom eltűnt!!! Amikor a tartalom eltűnik, a konténer is automatikusan eltűnik!!! Mint egy párna. Amikor a puha pamut bélést kiveszed, csak a párnahuzat marad… a párna eltűnik. Ez a belső halál. Ez a Nulla. Soonyam. A semmi állapota. Te egy vagy mindennel, ami van. Nincs kettősség. Igazi egység, ONENESS… minden emberi lény egysége… A világ egy ernyő alá kerül, aminek a neve EGYSÉG és ennek a rendkívüli átalakulásnak a  legfelsőbb forrása Sri Amma Bhagavan…!!!

A gondolatok nem zavarnak többé… Olyanok lettek, mint egy gyenge ember, aki kolerában, hasmenésben, sárgaságban szenved… Nagyon gyenge és nincs ereje befolyásolni engem semmilyen módon. Magam előtt látom őket erőtlenül, gyengén és reménytelenül…

Nincsenek gondolatok,
az elme nem zavar többé.

Mindig a jelenlétben…

Nincs kommentálás, nincs ítélkezés…

az elme nem címkéz többé…

Az érzékeim nagyon élessé váltak…

különváltak egymástól…

Amikor lát, csak a látás van…

amikor hall, csak a hallás van…

Olyan vagyok, mint egy hatalmas tó, a gondolatok pedig, mint tóba hajított apró kavicsok… alig látható hullámokkal. Csak kedvező gondolatok vannak jelen… Olyan, mintha ezeknek a gondolatoknak az eredete (az elme) tisztává és kedvezővé vált volna. Minden automatikusan történik… Nem érzek fájdalmat többé… Mintha a fájdalom tíz lábnyira eltávolodott volna tőlem… Az ’enyém’ és az ’én’ érzése eltűnt… Raghavan nincs többé… Nincs semmi, amivé válhatna… Minden shoonyam… Nincs sehol semmi…

Minden ami van, csak a tanú…

Ítélkezés nélkül…

Bánat vagy öröm nélkül…

A tiszta tudatosság.. ISTEN…

A fej és a szív üres… shoonyam…

Nincs Isten, amit keresni kellene…

Hívő vagy nem hívő ugyanaz már…

Minden tökéletes úgy, ahogy az van… shoonyam…!!! Ami ott van, az Isten… Satchidananda Parabrahma… de az is csak shoonyam… Csak négy óra alvásra van szükség… Nincs semmi amit tudni kellene… Semmi amit keresni kellene… nincs én… Ismerni az ént annyit jelent, tudni, hogy nincs én… Nincs többé kereső… nincs irányítás… nincs izgalom… nincs öröm vagy bánat… Minden mozdulatlan… belül… Azért születtél, hogy meghalj… ami marad az a shoonyam… az Isteni ad az életnek értelmet és célt.

A szenvedést a karmának tulajdonítják… Amikor nincs szenvedés. azt jelenti, hogy a karma vimochana (karmától való megváltás) megtörtént… Nincsenek igények és szükségletek többé… semmi kötelező… A semmi hogyan kérhetne valamit?? A semminek semmire nincs szüksége. Minden automatikus… Valaki azt mondta a minap, szomorúnak látszol… A tény, hogy egy nagy mélység van bennem… Mély üresség van belül… nagyon nyugodt és békés… Általában az emberek csevegnek amikor nyugtalanok… amit az emberek félreértenek. Amikor valaki csendes, azt gondolják zavaró dolgok mennek végbe benne, ezért csöndes és befelé forduló…

Annak, aki sárgasággal fertőzött, minden sárgának látszik. A boldogtalan ember csak boldogtalanságot lát és másoknak is csak azt tud adni…

Valaki azt kérdezte a minap, Megcsináltad..?? Végül megkaptad…?

Megcsinálni mit..?? Megkapni mit..??
Semmi nincs amit meg lehet kapni…

nem lehet válni semmivé…

nincs verseny… nincsenek versenyzők…

nincsenek medálok…

nincs start és nincs célvonal…

nincsenek győztesek és nincsenek vesztesek.

Az emberek azt mondják, akkor most erőssé váltál… Csak nevetek belül… Akkor leszel erős, ha erőtlenné válsz… minden shoonyam… nincs semmi, amit el lehetne érni, vagy ahova fejlődni lehetne… Nincs késztetés a beszédre… de amikor beszél, a szavak élővé válnak és megtelnek erővel… az emberek hallgatják… ahogy a szavak már nem az elméből jönnek… Nincs már az idő sürgetése… nem sürgős csinálni semmit… a semmi hogyan csinálhat valamit…???

Élvezi az órákig tartó semmittevést és mozdulatlanul ülni… a feleségem megkérdezte, hogyan tudok úgy ülni nélkül, hogy bármit csinálnék… mozdulatlanul…?

Mivel minden shoonyam… semmi… a semmiben lenni maga a mozdulatlanság, a nyugalom és a nyugalom a béke… áldás… nincs energiaveszteség… De bármit is csinál, nagyon hatékonyan teszi… amit mások nyolc óra alatt tesznek, neki csak fél óra… ilyen hatékonyan… Amióta minden tökéletes, elfogadta, hogy jó irányba történt az átalakulás… Nincs teljesítménykényszer… Tudatában van, hogy szerepet játszik, amit Amma Bhagavan osztott rá… Ő megtehet bármit… Ő a swayambu..!!!

Csöndesen játszom a rám osztott szerepet, bármilyen kicsi szerep is legyen.. Bármilyen munkát is csinálsz, mély benyomással van rád… mert tökéletesen elvégzett… tudod, hogy te vagy a tökéletes személy arra a munkára… hatékony… Tökéletlen voltál… most tökéletes vagy… Nincs tökéletlenség vagy tökéletesség… Semmi sem számít… Minden oké és rendben van…

Ahogy sétáltam lefelé a forgalmas utcán, felismertem, hogy a nagy forgalom, az utcai árusok, riskák és játszó gyerekek zaja ellenére abszolút csend volt… semmi sem zavarta meg a mély csendet belül… nagyon tisztán hallotta a lépteit… csak a lépteit… semmi mást… hogyan lehetne mélyebb csend..???

Amikor semmivé válsz, akkor mindenné válsz és a minden újra semmi…
mint meghámozni egy hagymát…

Ha mindenki semmivé válna, a föld igazi mennyországgá változna… Semmit sem jelent igazából adni és kapni… Nincs határ… nincs vita… nincs gazdag és szegény, minden probléma könnyedén megoldódik… A folyamat még zajlik… hangja halk, lassan halad… minden lassú… minden történés automatikus és nem az elme által eltervezett… mégis a hatékonyság csúcsa.

Nincsenek szükségletek…

nincs igények…

nincs elvárás…

Még meditálni sem szükséges…

Imádkozni sem szükséges…

A meditáció és a nem meditálás állapota ugyan olyan…

ez az állandó meditáció…

Nincs szükség imára, hogy a dolgok megvalósuljanak. Amikor kimondom, megtörténik… Amikor kigondolom, megtörténik… Valaki hívott engem a folyamat után és elmondta, hogy a tuberkulózis tesztje pozitív lett. Elment újra egy vizsgálatra és újra megállapították a tuberkulózist. Levert volt, depressziós. Megkértem, hogy menjen el a Chennai-i tuberkulózis kutatóközpontba…

és imádkoztam érte…
a leletei negatívak lettek…

…Sírt… telefonon keresztül köszönte meg Amma Bhagavannak… Ilyen ereje van Amma Bhagavannak… mindezt megadatott nekem… magamtól nem tudtam volna elérni… ez az Úr által lett nekem megadva…  A test és a lélek az Úr munkáját hivatott tenni, az Úr munkáját AKARJA tenni…

Legmélyebb hálával Amma Bhagavannak, hogy megadta nekem a SEMMI állapotát. Hogy SEMMIVÉ tett engem… Ha azt mondod, hogy ez a Jeevan Muktha állapot, azt mondom, legyen ahogy akarod, mert én nem tudom, nem akarom tudni. Eljátszanék bármilyen szerepet, amit az én szeretett Amma Bhagavanom kér… ennek a testnek és ennek a léleknek… szolgálattal tartozik nekik…

Anantha Kodi Namaskarams & Padapranams az én szeretett Amma Bhagavanom..!!!