Mi a különbség a közömbösség és a leválás között?
Erre ad választ ez egyik legérdekesebb heti tanítás magyarázat:

A Felébredett Levált
A nem Felébredett Közömbös

Az e heti tanítás nagyon érdekes! Hallottunk már a leválásról. De értjük-e valóban, hogy mit is jelent ez? Megértheti-e valaki, hogy mit jelent a leválás, vagy ténylegesen meg kell azt tapasztalnia?

167176_186546208045496_4150860_n

SriBhagavan azt mondja:
„Az ember nem érheti el ezt önmaga. Meg kell, hogy kapja.”

Az „ezt” alatt Bhagavan a Megszabadulást vagy a Mukthit érti, amit az embernek meg kell kapnia. Más hitvallások ezt nevezik Nirvávának (buddhizmusban), Üdvözülésnek / Megváltásnak (kereszténységben), Kaivalyának (dzsainizmusban), stb.

A megszabadulás nem lehetséges az egyén erőfeszítésén keresztül, hanem az egy Isteni adomány, amit meg kell kapnia.  Az, hogy te a saját erőfeszítéseden keresztül próbálod saját magad elérni ezt: ez maga az akadály. A belső erőfeszítés vagy próbálkozás: az maga az elme, maga az én. Amikor próbálunk eljutni egy szépséges állapotba, mint például a nem-féltékenység, a nem-dühösség, szabadság, öröm, vagy eksztázis állapotába: maga ez a próbálkozás az akadály. Ennek a próbálkozásnak abba kell maradnia. Aztán te próbálod  megállítani a próbálkozást, ami szintén próbálkozás, ami pedig küzdelem. Emiatt egyszerűen nincs mód arra, hogy az ember ezt önmaga elérje. Meg kell kapnia Isteni áldáson keresztül. A próbálkozás Isteni áldáson keresztül marad abba. A belvilágban tett bármilyen erőfeszítés a béke, nyugalom (állapotának az) ellentéte. Elmélkedj ezen! Bármilyen erőfeszítés a megállításra is egy újabb erőfeszítés, ami a nyugalom ellentéte. Ezért magának ennek az erőfeszítésnek kell eltűnnie. Az összes belső konfliktus megszűnése, az összes küzdelem és erőfeszítés megszűnése: = megszabadulás, = mukthi.   Folyamatosan próbáljuk megváltoztatni a dolgokat a belvilágban. Nem vagyunk képesek elfogadni a kudarcot. Nem vagyunk képesek bizonyos dolgokat elfogadni az életben. És maga ez a nem-elfogadás okoz számunkra küzdelmet és szenvedést. A nem felébredett meg akar szökni ez elől. El akarja kerülni. Vissza akar utasítani, meg akar tagadni dolgokat. Mit csinál ekkor? Közömbössé válik.

A felébredett levált. Ő megszabadult az elme karmai alól. Kérlek, érts meg, hogy a felébredett nem szabad az elmétől. Ez azt jelenti, hogy a felébredett esetében nem áll meg az elme, vagy nem ér véget az elme. Az elme továbbra is ott van a felébredett számára. A különbség annyi, hogy ő szabad az elme karmaitól. Az elme nem fogja, nem tartja őt többé. Az elme nem kontrollálja őt többé.  A felébredett képes nézni, figyelni az elmét. Mindazonáltal, az elme létezik a felébredett számára. Kérlek, elmélkedj ezen!  Most pedig kapcsolódjunk össze Sri Bhagavan egy másik tanításával!: „Könnyebb hozzám közelebb kerülni a világban való lemondáson keresztül, mint a világról való lemondás által.” Lehet, hogy azt mondod, hogy az élet annyira fáradságos, annyira nehéz, annyira kényelmetlen, annyira tele van fájdalommal és szenvedéssel, hogy többé nem akarsz már így élni.  Lehet, hogy azt mondod, hogy nem akarsz többé együtt élni ezzel az emberrel, aki oly sok fájdalmat okozott neked. Nem akarsz többé az édesanyáddal élni. El akarsz futni a társadalom elől és elmenni  egy elhagyatott helyre, mint például egy erdőbe, vagy a Himalájába. Lehet, hogy azt mondod, hogy: „Egyedül akarok lenni.  Nem akarom, hogy bárki is ott legyen velem.” Lehet, hogy tudatában vagy annak, hogy még nehézségeid is lennének azon a helyen, hiszen nem lenne megfelelő fedél a fejed felett, vagy nem lenne pl. fűtés. Ezen felül lennének állatok is az erdőben. De te azt mondod: „Fel vagyok készülve erre mindaddig, amíg nem kell többé azzal a személlyel élnem.” Ami történik, hogy te küzdesz a belvilágban. És te a külvilágban próbálod megtalálni a megoldást! Azzal, hogy elfutsz egy erdőbe, vagy a Himalájába, attól még nem leszel szabad annak a személynek az emlékétől, akit el akarsz kerülni, legyen az a férjed, a feleséged, édesanyád, vagy édesapád. Az emlék még mindig ott lesz. Tegyük fel, hogy végül elmész az erdőbe.  Egy darabig szép lesz. A természetben lenni jó. Viszont egy idő után elkezdesz majd emlékezni ugyanarra a férjre vagy feleségre, vagy személyre, aki téged megbántott. Újra küzdeni fogsz belül. Amikor eszedbe jutnak ezek az élethelyzetek, akkor az történik, hogy a személy és a fájdalom még mindig ott vannak. Nem váltál le.  Mi nem mondjuk neked azt, hogy felejtsd el a személyt. Elfelejteni azt  jelenti, hogy majd újra emlékezni fogsz. A fájdalom visszatér. Tehát nem váltál le a fájdalomról. Ahhoz, hogy a fájdalom eltűnjön, az egyénnek felébredetté kell válnia. Amikor az egyén felébredett, nincs többé ott az én. Nincs ott senki, aki szenvedjen. Amikor szabad vagy ettől, nincs többé személyes szenvedés. Ami ott marad, az az emlék, de a fájdalom nincs ott, mivel „te” nem vagy ott, aki szenvedne. A felébredéssel az elme még mindig ott van, viszont megtörténik az elméről való leválás.

Ez meg kell tapasztalnod. Ahhoz, hogy tudd, meg kell ezt tapasztalnod, és ennek a tapasztalásnak állandónak és visszafordíthatatlannak kell lennie.  Ez akkor válik lehetségessé, hogy ha leválás van (az elméről) és az érzékszervek szétválasztódnak. Ugyanis ekkor lassul le az érzékszervi koordináció és ekkor teljesen természetes módon kerülsz bele abba az állapotba, hogy tisztán tapasztalsz. Nincs ítélkezés. Nem történik elmesélés, fecsegés vagy leírás, és szabad vagy az elme karmai alól. Az elme még mindig ott van, de nem zajlik belül küzdelem. Ezt tapasztalja a felébredett.

A nem felébredett ezzel szemben kompromisszumot köt. Hozzáigazodik.  Feláldoz bizonyos dolgokat és menedzseli a szenvedését. Közömbössé válik. Nem akar gondolni a dologra. Új menekülési útvonalakat talál. Elmegy moziba, vagy iszik, vagy gyógyszereket szed, vagy próbálja elkerülni a helyzetet. Mint ahogyan azt tudjátok, a felejtés azt jelenti, hogy később újra emlékezni fogsz. Egy idő múlva emlékezel, és a fájdalom visszatér. A nem felébredett megpróbál elkerülni. „Nem akarok többé ezzel a személlyel beszélni.” És ekkor közömbössé válsz. Mi nem mondjuk azt, hogy ez rossz. Bhagavan nem mondja azt, hogy ez rossz. Bhagavan csupán azt mondja, hogy a nem felébredett így él. Nem segíthet ezen, hiszen nem felébredett. Egyetlen dolog, amit tehet, hogy arra fókuszál, vagy kéri a megszabadulást / felébredést vagy Mukthit. Amikor az egyén Mukthává, megszabadítottá vagy felébredett lénnyé válik: nem kell hozzáigazodnia. Ő abban az állapotban él. A meditáció természetessé válik. A leválás természetes.

Sokan azt gondolják, hogy ha leválnak az elméről, vagy amikor majd felébredetté válnak, akkor elfelejtenek majd embereket és nem fognak szeretni. Azt gondolják, hogy nem lesz ragaszkodás, és ezért nem lesz szeretet.  Ők nagyon rosszul értik. Amikor az egyén levált, ami van, az a szeretet. Amikor te nem vagy ott, ami ott van: az a szeretet. Azért, mert szeretetből vagy. A természetes állapotod a feltétel nélküli szeretet. De az „én” miatt szenvedsz, és emiatt van küzdelem és konfliktus.

Tehát újra: Bhagavan azt mondja, hogy „Az ember nem érheti el ezt önmaga. Meg kell, hogy kapja.” Ez azt jelenti, hogy nem tudsz ide eljutni az erőfeszítéseid révén, hanem meg kell, hogy kapjad. Nincs semmi, amit tehetsz érte. Amit tehetsz, az csupán annyi, hogy megérted mindazt, amit eddig elmagyaráztam. Elmélkedj ezen, és kérjed (a felébredést)! Mindazonáltal, csak annyit tehetsz, hogy felismered, hogy te nem tehetsz semmit ezért, és tehetetlenné válsz. És akkor kérd a segítséget! És ekkor az Isteni oda fogja adományozni a szeretetet és együttérzést. A probléma az, hogy te nem ezt csinálod. Te saját magad akarod ezt megcsinálni. El akarod érni, keményen megdolgozni érte. Erőfeszítést akarsz tenni. A nem megfelelő tanítást alkalmazod a rossz  helyen.

Nos, az erőfeszítés a külvilágban szükséges. Kérlek, értsd meg, hogy ez a tanítás nem a külvilággal kapcsolatos. A külvilágban, ha egy házat akarsz venni, el kell végezned ehhez a munkát. Meg kell szerezned hozzá a pénzt, beszélned kell az eladóval, át kell nézned a kapcsolódó dokumentumokat, és minden jogi dolgot el kell intézned, ami egy ház megvásárlásához szükséges. A külvilágban erőfeszítéseket kell tenni. Ugyanakkor, bármilyen erőfeszítés a belvilágban, az a béke, nyugalom ellentéte, és ellentéte  a megszabadulásnak. Soha nem fogsz oda eljutni erőfeszítés által! Fel kell ismerned, hogy te ezért semmit nem tehetsz, és amikor ezt felismered, akkor átvesz az Isteni.

Átvesz az áldás, a kegyelem.