Sri Bhagavan tanításai, fordítások és a tanításokhoz tartozó anyagok.

Az emberek látogatnak olyan helyeket, ahol az isteni erőt érzik és olyan embereket, akikből ez az isteni erő sugárzik. Az Egység Áldás az isteni erőnek a megjelenése. Az ember erőfeszítéseket tesz, hogy lerombolja az elme által alkotott falat, ami elválasztja őt Istentől, a transzcendentálistól.
Meditáció, technika, tanítás és bármilyen formája az erőfeszítésnek arra, hogy lecsendesedjenek a gondolatok ahelyett, hogy eljuttatná a célhoz, még távolabbra viszi attól az embert.

Sri Bhagavan azt mondja:
Gondolat nem szüntethet meg gondolatot, erőfeszítés nem vethet véget erőfeszítésnek, az én nem vethet véget önmagának.
Minden törekvés erősíti a törekvőt és minden meditáció erősíti a meditálót. Aztán amikor megtudod, hogy az erőfeszítés pont ellentétesen hat, mint ahogy szeretnéd, egy újfajta erőfeszítés jelenik meg, az erőfeszítés arra, hogy megszűnjön minden erőfeszítés. Az erőfeszítés így egy exponenciálisan, felgyorsulóan növekedő erőfeszítési folyamatot eredményez.
Számtalan kereső, akik a csatáikat vívják az elmével, reményvesztettek lesznek. A spirituális felébredés keresése egy erőteljes jelenség kitörését hívta életre, az Egység Áldás a válasz erre a hívásra.
Most az isteni erő üt egy rést ezen a falon, hogy az ember átkelhessen rajta.

“Mondjuk két ember áll tőled nem messze. Nevetnek, és utána rád néznek. Erre te azt feltételezed, hogy téged gúnyolnak ki. Majd más gondolatok is elkezdnek járni az elmédben. Talán valami teljesen másról beszélnek, nevetnek, és te egy ettől eltérő jelentést adtál az egésznek, és most szenvedsz.
Emiatt az esemény miatt azt feltételezed, hogy az emberek kigúnyolnak téged. A feltevés nem igaz, és a nem felébredett feltételez.
Ha tudatos állapotban vagy, a feltételezés elillan, mivel úgy látod a dolgokat, ahogy azok valójában vannak.
A Felébredett Egyén számára nincs felfogás jelen, csakis tapasztalás. Figyeli az emberek beszélgetését és nevetését. Nem veszi személyesnek mindezt, mivel nincs jelen semmilyen személyiség. Ez a Felébredettség szépsége. Nem hoz létre problémát.
Rengeteg energiát elszívódik a nem felébredettől, mivel az „én” által létrehozott probléma miatt szenved.
A Felébredett Egyénnél nem található energiaveszteség, sem megjegyzések, sem a tapasztalás személyessé formálása. Tehát ő még a nap végén is energiával teli. Nem unatkozik, és nem szenved.”

– Sri Bhagavan

“A megszabadulás nem lehetséges az egyén erőfeszítésén keresztül, hanem az egy Isteni adomány, amit meg kell kapnia.
Az, hogy te a saját erőfeszítéseden keresztül próbálod saját magad elérni ezt: ez maga az akadály. A belső erőfeszítés vagy próbálkozás: az maga az elme, maga az én. Amikor próbálunk eljutni egy szépséges állapotba, mint például a nem-féltékenység, a nem-dühösség, szabadság, öröm, vagy eksztázis állapotába: maga ez a próbálkozás az akadály.
Ennek a próbálkozásnak abba kell maradnia. Aztán te próbálod megállítani a próbálkozást, ami szintén próbálkozás, ami pedig küzdelem.
Emiatt egyszerűen nincs mód arra, hogy az ember ezt önmaga elérje. Meg kell kapnia Isteni áldáson keresztül. A próbálkozás Isteni áldáson keresztül marad abba.
A belvilágban tett bármilyen erőfeszítés a béke, nyugalom (állapotának az) ellentéte. Elmélkedj ezen! Bármilyen erőfeszítés a megállításra is egy újabb erőfeszítés, ami a nyugalom ellentéte. Ezért magának ennek az erőfeszítésnek kell eltűnnie.
Az összes belső konfliktus megszűnése, az összes küzdelem és erőfeszítés megszűnése: = megszabadulás, = mukthi. “
ég örökletes. Mégis sok fizikai probléma meggyógyul, amikor Felébredetté válsz. Amikor az „én” eltűnik, rengeteg olyan probléma gyógyulásra lel, melyet az „én” hozott létre.”

– Sri Bhagavan

“Amikor nincs „én” jelen, nincs jelen személyes fájdalom, szenvedés. Folyamatosan örömöt tapasztalsz. Látni fogod a saját gondolataidat, és folyamatosan tudatos állapotban leszel. Ebben öröm található. Ha nem vagy felébredett, akkor nem élsz.
Amikor az „én” jelen van, akkor félelem van jelen. Amikor félelem, féltékenység, összehasonlítás van jelen, akkor egy töltést és egy érzelmet cipelsz magaddal. Az érzelmek hozzák létre az élethelyzeteket.
Talán magas a vérnyomásod, cukorbeteg, stresszes vagy. A félelem az „én” miatt van. Néhány betegség örökletes. Mégis sok fizikai probléma meggyógyul, amikor Felébredetté válsz. Amikor az „én” eltűnik, rengeteg olyan probléma gyógyulásra lel, melyet az „én” hozott létre.”

– Sri Bhagavan

“Miért nem látod úgy, hogy a fókusz és a szándék AZ Isteni akarat. Ha valami felé vagy vezetve, nincs szükség arra, hogy ezt elválaszd, mint emberi akaratot. Miként ismerhetnéd meg az Isteni akaratot? Csakis annyit tehetünk, amennyit a korlátolt elménken és érzékelésünkön keresztül észlelünk.
Ha az Isteni valami mást akar, akkor valami máshoz vezet minket. Nem szükséges elképzelni az Isteni akaratát. Haladj a korlátolt intelligenciáddal, és a szíved spontán sugallatával. Talán az az Isteni akarata.”

– Sri Bhagavan

“A Felébredett agya másképpen strukturált. Egy neurobiológiai emelkedés történt benne, és az érzékelések szétkapcsolódtak. Egyáltalán nem szenvedsz már, amikor ez az emelkedés megtörténik.
Nem érzed már többet, hogy: „én itt vagyok”. Amikor te nem vagy ott, akkor nem látod a különbséget a „magad” és a „másik” között. Az is egy elképzelés, hogy „te nem vagy ott”. Nincs jelen többé egy elkülönült létező, és többé már nem vagy elválasztódva a másiktól. Úgy látod őt, mint magadat.
Ez egy olyan tapasztalás, amely a nap 24 órájában jelen lesz. Mindeközben a memória sértetlen marad. Vagyis emlékezni fogsz a nevedre, a szüleid nevére stb. Tudni fogod, hogy az apád fizikailag máshogy néz ki, mint te, mégis úgy érzed, hogy egy vagy a kollektív tudatossággal, és megtapasztalod azt.
Akár eltűnik, megszűnik az „én”-ed vagy pedig kitágul, kiterjeszkedik.
A nem felébredett egyén úgy látja, hogy a látó és a látott nem azonos. Először meg kell értened azt az törvényt, hogy a tapasztaló, a tapasztalt és a tapasztalás egyszerre jön létre, és egyszerre is szűnik meg.
Például, amikor nézed a számítógépedet, az megjelenik. Ezzel egyidejűleg te is megjelensz. A látó és a látott megszületik a látás folyamatában. Ezt nagyon fontos megérteni.
Abban a pillanatban, ahogy áthelyezed a figyelmed a telefonra, jelen van a telefon és te. A számítógép eltűnt, és az a személy is eltűnt, aki a számítógépet nézte. Mindez folyamatosan zajlik.
Ha szagolsz valamit, akkor jelen van az illat, a szagoló személy és a szaglás tapasztalása. Tehát, a tapasztaló, a tapasztalt valami és a tapasztalás folyamata egyidejűleg emelkedik fel, és egyidejűleg is szűnik meg.
A nem felébredett egyén úgy látja, hogy a néző és a nézett nem azonos, különbözőek. A felébredett egyén a nézőt a nézettnek látja. A néző az, amit látott. Azzá válik: „tatvamasi”. (AZ vagyok). Azzá válsz. Látod a fát, és teljességgel megtapasztalod.
Amikor azt látod, valaki fájdalmat okoz, megtapasztalod a fájdalmat, mivel „te” nem vagy jelen. Ez nagyon erőteljes, és a nap 24 órájában zajlik. Nincs senki jelen. Nincs „én” jelen.”

– Sri Bhagavan

“A szeretet nem egy érzés, és nem is egy erő. Ezek közül egyik sem. A szeretetről nem lehet beszélni. Az egyetlen dolog, amit mondhatunk róla, hogy feltétel nélküli. Ez nem egy szülő gyermek iránti szeretete, vagy szeretet egy férfi és nő, vagy barátok között. Nem ragaszkodás, nem megszállottság, és nem is aggodalom, vagy törődés. Ez egy olyan dolog, amiből ez az univerzum teremtve van. Ez a te igaz természeted.

A szeretetet, amiről mi beszélünk, meg kell tapasztalni. Mert ha nem tapasztalod, akkor az csak egy a felfogóképességeden túli dolog. Mi nem ítéljük el azt a szeretetet, amit most tapasztalsz. Ez a fajta szeretet is tökéletesen rendben van. Viszont, ha egyáltalán nem vagy képes bármilyen okot adni neki, akkor meglehet, hogy felfedezted a szeretetet. Ez a szeretet feltétel nélküli és ez a fajta szeretet nem egy képzelet szülte szeretet. Amikor ok nélküli Szeretetet tapasztalsz, akkor Egységben vagy. Akkor nem vagy többé elválasztódva a kutyától, a leprástól, a koldustól, vagy a gazdagtól. Senki sincs elválasztódva tőled. Csak teljes egység van. Ez szeretet, ami az egységben született.

Az Egység egyik legfontosabb tanítása, hogy a tartalom nem fontos. A fontos az az, hogy miként tapasztalod a tartalmat.

 Bármi is történik az életedben, meg kell tanulnod az annak való megtapasztalásának a művészetét. Az igazi életművészet nem más, mint egészen, totálisan és teljesen megtapasztalni azt, ami történik, bármi legyen is az.

A legtöbb esetben emberi kölcsönhatások történnek. Kölcsönhatások a barátaiddal, a rokonaiddal, a főnököddel, a gyermekeiddel és a családoddal. Folyamatos kölcsönhatásban vagy velük, mert az élet kapcsolatok. Kapcsolatok nélkül te nem létezel. Ezekben a kapcsolatokban megsérülhetsz, vagy ingerültté válhatsz, és lehet néhány kellemetlen emléked. Ha képes vagy teljesen megtapasztalni mindazt, ami történik, akkor határtalan örömre lelsz. És ha ekkora öröm van ott, akkor az nem áll meg ennél a pontnál. Szeretetté válik. Csak egy boldog és örömteli ember képes igazán szeretni. Igaz szeretet akkor van, amikor igaz öröm van. Igaz öröm pedig akkor van, amikor megtapasztalod azt, ami belül van, bármi legyen is az.”

– Sri Bhagavan