Mese: Isten gondoskodik rólad

Egy napon Krishna és Arjuna a szokásos sétájukra indultak, amikor útjukba akadt egy kolduló öreg brahmin, megszánták a koldust és Arjuna egy zacskó aranypénzt adott neki.

Az ember nagyon megörült, ám mialatt hazafelé tartott, az erdőben útonállók támadták meg és kirabolták. Átkozta a sorsát és másnap újra koldulni ment. Arjuna és Krishna ismét látták őt, meghallgatták a történetét. Arjuna újra megsajnálta és egy nagy gyémántot adott neki. Az ember hazavitte és egy évek óta használaton kívüli öreg cserépkorsóban rejtette el, hogy biztonságban legyen majd aludni tért.

Következő reggel, mielőtt felébredt volna, a felesége elment a folyóhoz vízért. Visszafelé elcsúszott és eltörte a korsót. Azonnal eszébe jutott a másik használaton kívüli korsó otthon és elhozta, hogy megtöltse vízzel. Ahogy bemártotta a korsót a folyóba, hogy megtöltse vízzel, a gyémánt kicsúszott a korsóból a folyóba.

Mire hazaért, a brahmin már kétségbeesetten kereste a korsót a házban, amikor meglátta a felesége kezében, tudta mi történt. Elszomorodott a történtek miatt, ismét koldulni indult.

Arjuna és Krishna újra látták öt, amikor Arjuna hallott a szerencsétlen balesetről, ami történt, azt mondta Krishnának, “Nem hiszem, hogy ennek az embernek az lenne a sorsa, hogy áldott legyen egyáltalán, úgy gondolom, már nem tudok segíteni neki.”

Krishna ekkor adott az embernek két pennit, az ember eltette és elment. Arjuna ekkor megkérdezte Krishnát “Uram, ha az aranypénzek és a gyémánt nem segített rajt, két penni mit tud tenni?” Krishna mosolygott és válaszolt “lássuk”.

Ahogy az ember hazafelé tartott, átkozta a sorsát, amikor meglátott egy halat, amit egy halász fogott ki és az életéért küzdött. Megsajnálta és azt gondolta magában “ha már ez a két penni nem elég arra, hogy ételhez jussak, de legalább ennek a teremtménynek az életét megmenthetem vele.” és megvásárolta a halat, ahogy a folyóba akarta dobni, látta, hogy a hal azért fuldoklik, mert egy nagy tárgy szorult a szájába és kivette. Ugyanaz a gyémánt volt, ami a folyóba esett. Nagyon megörült és kiáltozni kezdett örömében “Nézd mit találtam! Nézd mit találtam!” Ezalatt, ugyanaz az útonálló, aki kirabolta, a közelben volt és hallotta a kiáltását. Felismerte az embert és azt hitte, hogy ő szintén felismerte és ezért kiabál. Félelmében, hogy a brahmin majd kivégezteti, odarohant hozzá a bocsánatát kérve és visszaadta az összes aranypénzt, amit elrabolt tőle. A brahmin boldog volt és élvezettel ment haza a vagyonával. Egyenesen Arjunához ment és elmesélte a fordulatokat és megköszönte neki az összes segítséget és elment.

Arjuna Krishnához fordult “Uram, hogyan lehet, hogy az én zacskó aranyam és a gyémánt nem segített de a te szerény két pennid igen?” Krishna így válaszolt “Amikor az arany és a gyémánt volt nála, csak magára gondolt, a saját igényeire, de amikor két pennije volt, egy másik élőlény helyezett saját maga elé és gondoskodott róla. Az igazság az, Arjuna, amikor mások fájdalmára és szükségleteire gondolsz és teszel azért, hogy segíts rajtuk, Isten munkáját végzed és Isten maga gondoskodik rólad.”