Szent Ignác lelkigyakorlatai -részletek

A lelki élet három szintje Szent Ignáctól – mert minden egy 🙂

Szent Ignác Lelkigyakorlatos-könyvében három lelki szinten dolgozik, melyek különböznek egymástól, de egymásra is építenek. Az egyes szinteken olyan embereket szólít meg, akik a lelki fejlődés más és más fokán vannak. Mindegyikük más és más lelkiállapotban van, és épp ezért másként kell oket megközelíteni. Imamódjuk különbözo.

Sot még imájuk tartalma is más és más. Ennek megfeleloen egészen különféle szabályok alapján kell vezetni oket. Minden szinten másképp viszonyulnak a Szentíráshoz. Továbbá minden szinten másképpen zajlik le egy-egy döntési folyamat. Végül a lelkigyakorlatok befejezésével Szent Ignác különbözo élethelyzetekbe bocsátja el a lelkigyakorlatozókat a hétköznapokba. Ez a három lelki szint a lelki élet klasszikus felosztásának felel meg: „via purgativa”, „via illuminativa” és „via unitiva”. Ezek a fogalmak már Szent Ignác idejében a lelki élet három alapveto szakaszát jelölték. Magyarul a következoképpen hangzanak: a tisztulás útja, a megvilágosodás útja és az egyesülés útja. Nézzük meg az egyes szinteket.

A tisztulás útja

…A következőképpen írja le őket: „lelki dolgokban járatlanok”, „heves kísértések zaklatják őket”, és „halálos bűnt halálos bűnre halmoznak” . Akik ebben az állapotban vannak, azokat általában nem érdekli a lelkigyakorlat. Ha valaki ráveszi oket, hogy lelkigyakorlatot végezzenek – mint egyes fejedelmeket vagy egyházi személyeket Szent Ignác idejében –, akkor általában észérvekkel lehet csak oket meggyozni. A tisztulás útjának imamódja a megfontolás (consideratio). Bár tartalmilag kinyilatkoztatott igazságok szerepelnek, mint pl. a bun és a pokol, mégis a lelkigyakorlatozók a Szentírás szövegeit nem kapják kézhez. Ezt Szent Ignác nagyon világosan leszögezi. Az Elso héten nincs szentírási elmélkedés…

A megvilágosodás útja

Ehhez a szinthez azokat az embereket soroljuk, akik érdeklődést mutatnak és képesek a jóról a jobbra emelkedni. Vagy ahogy régebben fogalmazták meg: képesek az erények útján járni. Ok fogékonyak a „finomabb és emelkedettebb anyagra” . Nekik Jézus Krisztust királyként mutatják be, és Krisztus követésére vezetik őket. A Szentírás alapján Jézus Krisztus életérol elmélkednek, elmélyítve ezzel imájukat. A második lelki szint gyakorlatai a Krisztus király-elmélkedéstol Krisztus mennybemeneteléig tartanak. Itt is megvannak a megfelelo szabályok a szellemek megkülönböztetésére. Mivel itt Krisztus követésérol van szó, a döntési folyamat fontos szerepet játszik. A döntési folyamat megfontolásokkal és a szellemek megkülönböztetésével történik; ezekben a lelkigyakorlatozó figyelme a vigasztalásokra és vigasztalanságokra irányul. Azoknak az embereknek, akik a lelkigyakorlatot ezen a szinten befejezik, Szent Ignác az imádság második módját ajánlja…

Az egyesülés útja

A harmadik lelki szint a kontemplatív szint, a via unitiva. Ebben az Istennel való egyesülést és az Istennel való közvetlen kapcsolatot keresi a lelkigyakorlatozó. Azt, hogy a Teremtő és teremtménye között ne maradjon semmi, ami ezt a közvetlenséget megzavarná. A Teremtő és teremtménye közé „semmiféle dolog megérzése vagy megismerése”, sem a teremtmény „saját tevékenysége” ne férkőzzön be – Itt kell megemlíteni azt az elvet, mely szerint nem a sok tudás a fontos. Hol is lenne kevesebb ismerethalmaz, mint az isteni személyek puszta szemlélésében?

A harmadik, vagyis a kontemplatív szint elérése a kegyelem műve. Az ember nem tudja saját erejébol elérni. Isten a kegyelmet „ok nélkül” adja annak, akinek akarja. Így ezt nemcsak ezen a harmadik szinten kaphatjuk tole, hanem az elso vagy a második szinten is. Felkészülni azonban felkészülhetünk erre a kegyelemre. Ez a különbség a második és a harmadik lelki szint között. A harmadik, azaz a kontemplatív szint megtanít minket arra, hogy miben is áll a közvetlen felkészülés erre a kegyelemre. Egyrészt abban áll, hogy kiüresedjünk, hogy elhagyjuk szellemi tevékenységeinket, azaz arra, hogy a gondolkodás, az akarat és az emlékezés aktivitásait lecsendesítsük, másrészt abban, hogy az isteni személyek puszta szemlélésénél maradjunk.

A szeretet elérésének az elmélkedése egy fundamentum. Ahogyan Krisztus Király elmélkedése Jézus élete szemlélésének fundamentuma, úgy a szeretet elérésérol szóló elmélkedés a harmadik lelki szint fundamentuma. Erre még visszatérünk.

Ez a fundamentum szellemi képességeink (memoria, intellectus, voluntas) kiüresítéséhez mutat utat, míg csak az egyszerű, radikális szeretet marad, míg már nem a lelkigyakorlatozó él, hanem Krisztus él benne…

OM