Egyre több és több ember ébred “öntudatára” ebben a zavaros, anyagias világban. Sok ember válik útkeresővé, sokan akarnak végre változni. Ha meg akarod változtatni az életedet, ha meg akarsz változni, fejlődni akarsz, akkor először meg kell értened valamit! Te két világban létezel egyszerre: a kül- és a belvilágodban.  Külvilágodban az állandóságot keresed, a belvilágodban pedig a fejlődést… és soha nem tudod elérni….


Meg kell értened, hogy amikor a külvilágodban az állandóságot keresed, azt soha sem fogod megtalálni. Egyszerűen azért, mert nem létezik.
Például nyaralni vagy és jól érzed magad, arra gondolsz, bárcsak mindig itt lehetnék. Tudod, hogy ez nem lehetséges, ezért szenvedsz. Már nem is nyaralsz, hanem szenvedsz ettől. Vagy ha nem érzed jól magad a nyaralás alatt, -például honvágyad van- arra gondolsz, bárcsak otthon lennék! Vágyod az otthonod békéjét, biztonságát, csendjét. Nem vagy ott, ezért szenvedsz. Bár vagy valahol, nem vagy képes igazán ott lenni, mert a gondolataid máshová visznek, ahol jobb, állandóság és biztonság van. Nem vagy képes TAPASZTALNI azt, ami van, mert valami olyat keresel, ami nincs… az állandóságot keresed.

ee11

A külvilágodban SOHA SINCS ÁLLANDÓSÁG. Olyan ez, mint a hullámzó víztükör, soha nem áll meg, egy pillanatra sem. Soha nem állandó.

Nincs olyan, hogy állandóság. Az UNIVERZUM nem ismeri az állandóságot,
a teremtés folyamatos.

Vagy például otthon vagy, ülsz az ebédlőasztalnál és az jár a fejedben, hogy mi lesz, ha nem tudod befizetni a jövő havi csekkeket. Mi lesz, ha elveszíted a házad, az autód… Félsz a következő pillanattól, a következő naptól, egy tárgyalástól. Bárcsak sosem jönne el… Nézed az órát és az idő csigalassúsággal megy, és érzed, hogy közelítesz valahová, ahol valami rossz dolog fog történni veled… Azt mondod: “én a jelenben élek és ettől boldog vagyok!” Állandóságra vágysz, biztonságra és ezért szenvedés van benned. Az életed menekülés a szenvedés elől, vagyis menekülés a változás elől… ÁLLANDÓSÁGRA VÁGYSZ!

A belvilágodban ezzel szemben állandóan változni akarsz. Azt gondolod: majd ha nyugdíjas leszek, boldog leszek, majd ha gazdag leszek, nem lesznek gondjaim, elmegyek egy tanfolyamra, megváltozom és tudok majd szeretni, elmegyek nyaralni és ott kipihenem magam… majd megvilágosodok és tudok majd a jelenben élni… Folyton meg akarod változtatni magad, mert nem akarod elfogadni azt, ami van. Nem akarod elfogadni azt, aki vagy, más akarsz lenni. Sok jó és sok rossz részed van, a rosszakat el akarod rejteni, a jókat pedig mutogatni, dicsekedni vele. Ez a BELSŐ ŐSZINTESÉG hiánya, amikor a külvilág felé hazudsz, hogy megvédd azt a képet, amit kialakítottál magadról. Meg akarsz felelni az elvárásoknak, ezért folyamatos energiaveszteség van jelen. Szenvedsz, és mert szenvedsz, menekülsz a szenvedés elől, az elől ami van, ezért VÁLTOZNI AKARSZ!

Az igazi változást így nem tudod elérni.

A külvilágodban csak folyamatos változással, folyamatos erőfeszítésekkel tudsz változást elérni. Minden változik körülötted, áramlik az élet és neked az élettel kell áramolnod. A kívánságaid, vágyaid a befektetett munka hiányában csak be nem teljesülést adhatnak, újabb szenvedést és újabb menekülést. De hogyan tudod az elmédet, a gondolataidat a vágyaid, a kívánságaid szolgálatába állítani? A gondolatai azt mondják neked: de jó lesz ha majd megteszed… majd megteszed… majd ha elérkezett az idő… talán most nem is lenne szerencsés… ha megteszed sok minden megváltozik majd… ezt mondják és félsz. Félsz a változástól. Emlékszel? Ebben nincs állandóság, nincs biztonság. Soha nem is volt. Vannak esetek, amikor a dolgok maguktól megtörténnek, de az egy másik történet. Ha megfigyeled magad, amit NAGYON akarsz, szenvedéllyel, az megtörténik, mert a megfelelő pillanatban megteszed azt, amit kell, legyen akár nagy akár apró dolog.

A belvilágodban fordítva van a helyzet. Amikor el tudod engedni azt, hogy folyamatosan valamivé akarsz válni, amikor meglátod azt, ami van és elfogadod azt, aki vagy, amikor együtt tudsz maradni azzal, ami van benned, bármi is az -harag, gyűlölet, félelem, irigység…- ha ez megtörténik és nem fordítasz több energiát abba, hogy más legyél. Akkor érkezhetsz el a jelen pillanatba, az az állandóság, az a belső idő-nélküliség.

ee12

Persze az önelfogadás nem könnyű. Valójában segítség nélkül szinte lehetetlen. A félelem hogyan fogadhatja el a félelmet? Az irigység hogyan fogadhatja el az irigységet? Az Ego hogyan is fogadhatná el, hogy nem tökéletes? Ha képes vagy ŐSZINTÉN meglátni, csak meglátni, azt, aki valójában vagy… Ha képes vagy szembenézni azzal a sok rejtegetett, gyűlölt részeddel… Ha képes vagy magadba nézni, akkor elindul a változás.

Szépen lassan a belvilágodban harmónia lesz, béke és nyugalom költözik beléd. Lassan az idő megszűnik létezni, mindig a pillanatot éled és nincs többé szenvedés benned. A külvilágodban is megtapasztalod az időnélküliséget vagyis az állandó áramlást az ÉLETET. Cselekedni fogsz, és ezáltal a megváltozik a külvilágod.

És ami a legfontosabb, ez az ÚT, amin elindulsz.
Mert az ösvény a megvilágosodás felé benned van, a szíved felé visz.
Ezután már nem útkereső vagy 🙂

Ez alapvetően egy biológiai változás, ami az agyban kell, hogy megtörténjen. Az agy átalakulása nélkül lehetetlen minden változás számodra. Ezt a változást magadtól elérni lehetetlen, nem tudod magadat megváltoztatni, nem tudsz más lenni, mint az, ami vagy. Sri AmmaBhagavan az Áldáson keresztül és a Szentély folyamatokon segít neked, hogy ez a változás megtörténjen benned.