Régóta tartom az Ekasasi böjtöket és számtalan csodálatos hatásáról számolhatok be.
Mivel sokan követitek, ezért készítettem ezt a kis összeállítást, hogy könnyebben el tudjatok igazodni.
Később folytatom, bővítem még.
Használjátok sok örömmel és Áldással!
Ékádasi – holdciklushoz igazodó böjt
Itt gyűjtöttem össze az Ekadasihoz tartozó információkat, és megpróbálom azokat egyszerűen és érthetően átadni olyanoknak is, akik nem kifejezetten hívők, bakták vagy csak a böjt miatt próbálják ki, vagy még soha nem próbálták. Ez egy olyan csodálatos nap, ami akkor is hatalmas áldásokat ad, ha csak a legegyszerűbb szabályokat tartjuk be, vagy ha egyszerűen csak halljuk a történetét! Tulajdonképpen még csak tudni sem kell a létezéséről, mégis, aki betartja valami okból a böjtöt ezen a napon, az is részesül áldásaiból! Számtalan történet meséli el az Ekadasi csodáját, ezeket is olvashatjátok itt. Az oldalt folyamatosan frissítem! A források listáját a lap alján találjátok.
Bár az Ekadasi napján böjtölünk, mégsem csupán a böjtről szól ez a nap. Ezen a napon lehetőséged van elcsendesedni és kapcsolódni az Istenivel, énekléssel, mentrázással, jógázással, szent könyvek olvasásával vagy szent helyek látogatásával… Ezek a napok csodálatos lehetőséget adnak megtörni a kellemetlen szokásaidat, változtatni az életeden, gyógyulni és fejlődni. Ezeken a napokon a világon sok száz millió emberhez kapcsolódhatsz, akik szintén végzik ezt a gyakorlatot, ami hatalmas kollektí erővel bír.
Végezetül hadd meséljek el egy történetet: Néhány éve egyéni meditációra jött hozzám egy 50 év körüli férfi, aki az évek óta tartó erős stressz és sok probléma miatt több betegségtől, elhízástól is szenvedett. Csak azért jött, mert már más lehetőséget nem talált, nem volt se vallásos, se spirituális. Az életében változások indultak és megkérdezte, mit tehetne még, ami egyszerű és nem zökkenti ki a szokott életritmusából. Többek között beszélem neki az Ekadasiról, ami nagyon megérintette. Pont másnap volt Ekadasi és az azt követő napon felhívott telefonon, hogy sikerült végigcsinálnia! Eddig soha életében nem volt még olyan nap, hogy ne lakott volna jól legalább egyszer – és rengeteg húst is evett. Nos a lényeg, hogy azóta rendszeresen tartja az Ekadasi böjtöket, teljesen lemondott a húsról, az italról és a kávéról (dohányozni nem dohányzott) és a legtöbb betegsége is elmúlt vagy gyógyulni kezdett. Az egyéni meditációkon is hatalmas áttöréseket értünk el, rendkívül gyors változásokat tapasztalt!
Használjátok sok sok örömmel és áldással
Az ékádasi a holdtölte és az újhold utáni 11. nap, amikor is a bűn személyisége (pápa purusa) a gabonába száll, ezért a hívők nem esznek gabonát és hüvelyeseket ezen a napon. Kerülni kell tehát mindenféle gabonát (rizs, búzaliszt, zab, stb.), a hüvelyeseket (dál, zöldborsó, zöldbab, csicseriborsó stb.), a szezámmagot és a kukoricát is. A gabona helyettesítésére alkalmas a hajdina, a szágó (tápióka) és a gesztenyeliszt. Ezen a napon akkor kapjuk meg a legnagyobb lelki hasznot, ha teljes böjtöt tartunk, s még vizet sem iszunk. Ha valaki egészségügyi okok miatt ezt nem tudja betartani, akkor ihat vizet, vagy ehet gyümölcsöket, zöldéget stb… A böjt az ékádasit megelőző nap estéjétől az ékádasit követő nap reggeléig tart, amikor is a böjtöt a naptárban megadott időszakban meg kell törni egy kis gabona fogyasztásával. Ez egyszerű gabona legyen, pl.: rizs, csapáti stb., ne pedig pazar édesség. Ha valaki nem tud minden ékádasin teljes böjtöt tartani, akkor legalább egy évben egyszer, a Pándava Nirjala ékádasin tartsa meg, és akkor ugyanazt a lelki hasznot kapja. A Pándavák nem tudtak mindig böjtölni ékádasin, mert harcolniuk kellett, ezért Krisna ezt a napot adta nekik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha valaki nem tartotta meg valamelyik ékádasit az évben, tehát gabonát evett azon a napon, akkor ez helyettesíteni fogja a böjtöt. Ha egy ékádasit nem tartottunk be,mert elfelejtettük, vagy nem tudtuk, vagy véletlenül gabonát ettünk, akkor a következő napon tartsuk meg!
Hogyan kell megtörni az Ekádasi böjtöt? Ha teljes böjtöt tartottál (még vizet sem ittál), nem kell magvakkal megtörnöd, megtörheted csaranamritával vagy gyümölccsel. De ha úgy tartottad meg az Ekádasit, hogy gyümölcsöt, zöldséget, stb. ettél, akkor a következő napon úgy kell megtörnöd, hogy a megfelelő időben gabonát fogyasztasz.
A Mahádvádasit ugyanúgy kell megtartani, mint az Ekádasit.
A lényeg az egyszerű étkezés, aznap csak egyszer vagy kétszer, hogy az egész napot, amennyire csak lehet, hallással, énekléssel és Sri Sri Radha-Krsnáról való megemlékezéssel tölthessük. Soha ne egyél hagymát, fokhagymát, répát és piros dahlt, húst, halat, tojást, vagy ezekből készült ételt.
Ekádasi alatt korlátozott ételek:
– paradicsom, padlizsán, karfiol, brokkoli, zöldpaprika
– borsó, csicseri borsó és mindenféle bab, ideértve a babból készült termékeket (papadam, tofu, tempeh, magvakból készült italok, stb.)
– indiai zöldségek: karela (keserű citrom), löki, parmal, toroi, kunli, drumsticks, okra (hölgyujj), banánvirág
– mindenféle leveles zöldség: spenót, saláta, káposzta és leveles fűszernövények, például petrezselyem, curry levél, ním levél stb.
– magvak: köles, árpa, farina, dalia, tészta, rizs, kukorica, mindenféle dahl és mindenféle magvakból és babfélékből készült liszt (például rizsliszt, csicseri borsó liszt, urad dahl liszt stb.)
– kukoricából vagy magvakból készült keményítő és ilyen keményítőkkel kevert termékek, például sütőpor, egyes üdítőitalok, tejsodó, egyes joghurtok, pudingok, krémsajt, édességek, kandiscukor és tápióka golyók
– magvakból készült olajok: kukoricaolaj, mustárolaj, szezámolaj stb., és az ilyen olajokban sütött termékek: dió, burgonya chips, egyes gyorsételek
– méz: ne használj a főzéshez semmi olyasmit, ami magvakkal keveredhetett, például puri kisütéséhez használt ghí, vagy csapáti, lisztes kezekkel megérintett fűszerek
Ekádasin használt fűszerek:
Új vagy tiszta csomagból vett kurkuma, feketebors, gyömbér és só (kősó)
Ekádasin ehető ételek:
– mindenféle gyümölcs (friss és szárított), mindenféle dió és diófélékből készült olaj
– burgonya, sütőtök, uborka, retek, tök (de nem löki), zöld papaja, citrom, jackfruit, avokádó, olajbogyó, kókuszdió, hajdina, mindenféle cukor, mindenféle tejtermék
1. Utpanna Ekadasi
2. Moksada Ekadasi
3. Saphala Ekadasi
4. Putrada Ekadasi (Pausa Sukla)
5. Sat Tila Ekadasi (Szat-tila)
6. Bhaimi Ekadasi (Dzsája)
7. Vijaya Ekadasi (Vidzsája)
8. Amalaki Ekadasi,Trisprsa Mahadvadasi
9. Pápamocsani Ekadasi
10. Kámada Ekadasi
11. Varuthíni Ekadasi
12. Mohíni Ekadasi
13. Apara Ekadasi
14. Pandava Nirjala (Nirdzsala)
15. Jógini Ekadasi
16. Sayana Ekadasi
17. Rama Ekadasi
| Holdhónap neve | Név | Időszak | Krishna paksha Ekadasi (sötét oldal) | Shukla paksha Ekadasi (világos oldal) |
|---|---|---|---|---|
| Chaitra | चैत्र | márc-ápr | Papavimocani Ekadashi | Kamada Ekadashi |
| Vaisakha | वैशाख | ápr-máj | Varuthini Ekadashi | Mohini Ekadashi |
| Jyeshta | ज्येष्ठ | máj-júl | Apara Ekadashi | Nirjala Ekadashi |
| Ashaad | आषाढ | júni-júli | Yogini Ekadashi | Shayani Ekadashi (Sajna / Padma / Devashyani Ekadasi) |
| Shraavana | श्राव=90ण | júli-aug | Kamika Ekadashi | Shravana Putrada Ekadashi |
| Bhadrapada | भाद्रपद | aug-szept | Annada Ekadashi | Parsva Ekadashi |
| Ashvin | अश्विन् | szept-okt | Indira Ekadash | Pasankusa Ekadashi |
| Kartik | कार्तिक | okt-nov | Rama Ekadashi | Prabodhini Ekadashi |
| Margashirsha(Agrahayana) | पौष | nov-dec | Utpanna Ekadashi | Mokshada Ekadashi / Vaikunta Ekadashi |
| Pausha | पौष | dec-jan | Saphala Ekadashi | Pausha Putrada Ekadashi / Vaikunta Ekadashi |
| Maagha | माघ | jan-febr | Shat Tila Ekadashi | Bhaimi Ekadashi / Jaya Ekadashi |
| Phalguna | फाल्गुन | febr-márc | Vijaya Ekadashi | Amalaki Ekadashi |
| Adhika hónap | अधिक | 2-3 évente egyszer | Padmini Visuddha Ekadashi | Paramaa Shuddha Ekadashi |
Ardzsuna megkérdezte:
– Ó Uram, szerinted ezer védikus áldozat sem ér annyit, mint egyetlen Ekádasi böjt. Ez hogyan lehetséges? Hogyan vált a leginkább érdemdússá az Ekádasi az összes nap közül?
Az Úr Sri Krsna így válaszolt:
– Elmondom neked, hogy az összes nap közül miért az Ekádasi tisztít meg a legjobban. Egyszer, valamikor a Szatja jugában élt egy megdöbbentően félelmetes démon, Mura nevű. Mindig nagyon dühös volt, minden félistent megfélelmlített, legyőzte Indrát, az ég királyát; Vivaszvánt, a napistent; a nyolc Vaszut; az Úr Brahmát; Vájut, a szélistent; és Agnit, a tűzistent. Rettenetes erejével mindenkit az uralma alá hajtott.
Ekkor az Úr Indra felkereste az Úr Sivát, és így szólt:
– Mindannyian lezuhantunk bolygóinkról, most gyámoltalanul kóborlunk a földön. Ó Uram, hogyan könnyíthetnénk ezen a szenvedésen? Mi lesz a sorsunk, félisteneké?
Az Úr Siva így felelt:
– Ó félistenek legjobbja, menj el arra a helyre, ahol az Úr Visnu, Garuda lovasa lakozik. Ő Dzsagannátha, valamennyi világegyetem ura és menedéke is. Minden lelket oltalmaz, aki meghódolt előtte.
Az Úr Krsna így folytatta:
– Ó, Ardzsuna, gazdagság elnyerője, miután az Úr Indra meghallotta az Úr Siva szavait, a félistenekkel együtt arra a helyre ment, ahol ott pihent az Úr Dzsagannátha, a világegyetem ura, minden lélek oltalmazója. Amint a félistenek megpillantották a vízen alvó Urat, összetették kezüket és Indra vezetésével a következő imákat mondták:
– Ó Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden hódolat neked. Ó urak Ura. Te, akit a legkiválóbb félistenek dicsérnek, ó minden démon ellensége, ó lótusz-szemű Úr, ó Madhuszúdana (a Madhu démon megölője), kérünk, oltalmazz meg minket. Mi félistenek, Mura démontól való félelmünkben jöttünk ide, hogy menedéket találjunk. Ó Dzsagannátha, mindent te alkotsz, mindennek a teremtője te vagy. Te vagy valamennyi világegyetem anyja és apja, a félistenek legjobb gyámolítója, egyedül te hozhatsz nekik békét. Egyedül te vagy a föld, az ég és mindenek jótevője.
– Te vagy Siva, Brahmá és Visnu is, a három világ fenntartója. Te vagy a Nap, a Hold és a tüz istenei. Te vagy a tisztított vaj, az áldozati felajánlás, a szent tűz, a mantrák, a szertartások, a papok és a dzsapa csendes mormolása. Te vagy maga az áldozat, annak felajánlója és eredménye élvezője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ebben a három világban semmi sem létezhet Tőled függetlenül, legyen akár mozgó, akár mozdulatlan. Ó Legfelsőbb Úr, urak Ura, mindazok védelmezője vagy, akik menedéket kerestek nálad. Ó legfelsőbb misztikus, ó rettegők menedéke, kérlek ments meg, oltalmazz meg minket. A démonok legyőztek minket, félisteneket, és így lezuhantunk a mennyei birodalomból. Ó világegyetem Ura, tisztségeinktől megfosztva kóborlunk ezen a Föld bolygón.
Az Úr Krsna folytatta:
Sri Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége végighallgatta Indrát és a többi félistent, majd így válaszolt:
– Melyik démon képes úgy megtéveszteni valamennyi félistent, hogy le tudjon titeket győzni? Mi a neve és hol lakik? Honnan szerzi erejét és menedékét? Ó Indra, mondj el nekem mindent és ne félj.
Az Úr Indra így válaszolt
– Ó Legfelsőbb Istenség, ó urak Ura, ki legyőzöd a félelmet tiszta bhaktáid szívében, ki olyan kegyes vagy hűséges szolgáidhoz. Volt egyszer egy hatalmas démon a Brahman dinasztiában, akit Nádidzsanghának hívtak. Rendkívül félelmetes volt, nem akart semmi mást, csak hogy elpusztítsa a félisteneket, és egy gyalázatos fiút nemzett, Mura nevűt.
Mura nagy fővárosa Csandrávati. A rettenetesen gonosz és hatalmas Mura démon innen hódította meg az egész világot, uralma alá hajotta az összes félistent, elűzte őket mennyei királyságukból. Átvette Indra, a mennyek királya; Agni, a tűzisten, Jama; a halálisten, Váju, a szélisten; Isa vagy az Úr Siva; Szóma, a holdisten; Nairrti, az égtájak ura; és Pasi vagy Varuna, a vízisten szerepét. Már fényt is sugároz a napisten szerepében, átváltozott felhőkké is. A félistenek képtelenek legyőzni. Ó Uram, Visnu, kérünk, öld meg ezt a démont, és tedd győztesekké a félisteneket.
Amikor az Úr Dzsanárdana meghallotta Indra szavait, nagyon haragos lett, és így szólt:
– Ó hatalmas félistenek, most együttesen menjetek el Mura fővárosába, Csandravatiba!
Az összegyűlt félistenek felbátorodtak, és az Úr Hari vezetésével elvonultak Csandravatiba. Amikor Mura, a démonok között a legnagyobb, ezer meg ezer más démon társaságában, akik mind ragyogóan fénylő fegyvereket viseltek, meglátta a félisteneket, irtóztató hangon felmordult Az erőskarú démonok lesújtottak a félistenekre, akik azon voltak, hogy elhagyják a csatateret és a tíz égtáj felé meneküljenek. A dühöngő démonok megpillantották a csatatéren a Legfelsőbb Úr Hrsikesát, az érzékek urát, és különböző fegyverekkel a kezükben rárontottak. Alig támadták meg a kardot, korongot és buzogányt viselő Urat, Ő máris átfúrta tagjaikat éles, mérgező nyilaival. Sokezernyi démon halt meg így az Úr kezétől. Végül a fő démon, Mura szállt harcba az Úrral. Mura a misztikus erőit használta fel arra, hogy haszontalanná tegyen minden fegyvert, amelyet a Legfelsőbb Úr Hrsikesa bevetett. Amikor az Úr még a különféle fegyvereivel sem tudta legyőzni a démont – sem azokkal, amelyeket elhajítanak, sem azokkal, amelyeket tartanak – puszta kézzel kezdett harcolni, amelyek olyan erősek voltak, mint a vasszegekkel kivert buzogányok. Az Úr ezer mennyei éven át birkózott Murával, és akkor, látszólag kimerülten Badarikásramába ment. Ott az Úr Jogésvara, valamennyi jógi között a legnagyobb, a világegyetem Ura belépett a Himávati nevű, gyönyörűszép barlangba, hogy megpihenjen. Ó, Dhanandzsaja, gazdagság elnyerője, ennek a barlangnak 99 mérföld volt az átmérője, de csak egy a bejárata. Félelemből mentem oda, de azért is, hogy aludjak. Efelől nincs kétség, ó, Pándu fia, mert a nagy ütközet igen elfárasztott. A démonok követtek engem abba a barlangba, és amikor látták, hogy alszom, azt gondolták a szívükben: „Ma én ölöm meg Harit, aki minden démont megölt!”
Míg a gonosz Mura ilyen terveket szőtt, megjelent a testemből egy ragyogóan szép fiatal leány. Ó Pándu fia, Mura látta, hogy valamennyi ragyogó fegyverem nála van, és készen áll a harcra. Ez a leány szólította harcba Murát, aki fel is készült és harcolni kezdett, de nagy megdöbbenéssel látta, hogy a leány megállás nélkül vív vele. Ekkor a démonok királya így szólt:
– Ki teremtette ezt a haragvó, félelmetes leányt, aki olyan erővel harcol ellenem, mintha a mennykő sújtana rám? – Így szólván, a démon folytatta a küzdelmet a lánnyal.
Ez a vakítóan fényes istennő hirtelen összetörte Mura összes fegyverét, és egy szempillantás alatt megfosztotta a harci szekerétől. Mura meglódult, hogy puszta kézzel támadjon rá, de amikor a leány ezt meglátta, dühödten levágta a fejét. A démonok rögtön a földre zuhantak, és Jamarádzsa hajlékába mentek. Aki még megmaradt az Úr ellenségei közül, félelmében es tehetetlenségében a földalatti Pátála birodalomba menekült. Ekkor a Legfelsőbb Úr felébredt, látta maga előtt a halott démont és a leányt, aki összetett kezekkel hajolt meg előtte. Meglepetés tükröződött a világegyetem Ura arcán, és így szólt:
– Ki ölte meg ezt a gonosz démont? Könnyedén legyőzte valamennyi félistent, a Gandharvákat, még magát Indrát is, társaival, a Marutokkal együtt, legyőzte a Nágákat (kígyókat), az alacsonyabb bolygók uralkodóit. Még engem is legyőzött, félelmemben rejtőztem el ebben a barlangban. Ki az, aki ilyen könyörületesen megvédelmezett engem, miután elfutottam a csatatérről és idejöttem, hogy ebben a barlangban aludjak? A leány így szólt:
– Én öltem meg ezt a démont, miután megjelentem transzcendentális testedből. Bizony, ó Úr Hari, amint meglátta, hogy alszol, meg akart ölni téged. De én megértettem, mi a szándéka, aki tövis a három világ oldalában, megöltem ezt a gaz gonosztevőt, és minden félistent megszabadítottam a félelemtől. Én a Te nagy mahá-sakti vagyok, a Te belső energiád, aki félelmet kelt minden ellenséged szívében. Megöltem ezt a rendkívül félelmetes démont, hogy megoltalmazzam a három világot. Kérlek, ó Uram, mondd meg nekem, miért lepett meg annyira, hogy ezt a démont holtan látod?
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt:
– Ó, bűntelen, nagyon elégedetten látom, hogy te ölted meg ezt a démonkirályt. Ilyen módon boldoggá, gazdaggá és boldogsággal teljessé tetted a félisteneket. Nagyon elégedetté vagyok veled, mert valamennyi félistennek örömet szereztél a három világban. Kérj, amit csak kívánsz. Kétségkívül megadom neked, még akkor is, ha nagyon ritka a félistenek között.
A leány így felelt:
– Ó, Uram, ha elégedett vagy velem s ezért meg akarsz ajándékozni, adj nekem olyan erőt, hogy a legnagyobb bűnöktől is megszabadíthassam azt, aki ezen a napon böjtöl. Azt szeretném, ha a böjtölő által szerzett kegyes érdemeknek a felét az kapná, aki csak este eszik (a gabonától és a magvaktól tartózkodva), és aki délben eszik, ezeknek a kegyes érdemeknek a felét nyerje el. Aki szigorúan, fegyelmezett érzékekkel teljes böjtöt tart a megjelenésem napján, egy milliárd kalpát töltsön az Úr Visnu hajlékában, miután mindenféle örömet élvezett ebben a világban. Ezt az ajándékot szeretném megkapni a Te kegyelmedből, Uram. Ó, Úr Dzsanárdana, akár teljes böjtöt tart valaki, akár csak egyszer eszik este vagy délben, kérlek, adj neki vallásos hajlandóságot, gazdagságot, és végül felszabadulást. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt:
– Ó, nagyon szerencsés hölgy, megadom neked, amit kérsz. Ebben a világban valamennyi bhaktám biztosan böjtölni fog a te napodon; ezáltal híressé válnak a három világban, és végül hozzám jönnek, velem élnek a hajlékomban. Mivel te, az én transzcendentális energiám, a fogyó hold tizenegyedik napján jelentél meg, legyen a neved Ekádasi. Minden bűnét elégetem annak, aki Ekádasin böjtöl, és megajándékozom transzcendentális hajlékommal.
A fogyó és növekvő hold napjai közül a számomra legkedvesebbek: Trtijá (a harmadik nap), Astami (a nyolcadik nap), Navami (a kilencedik nap), Csaturdasi (a tizennegyedik nap), de különösen Ekádasi (a tizenegyedik nap).
Az Ekádasi böjttel elnyert érdem nagyobb, mint az, amelyet bármilyen egyéb böjttel vagy zarándokhelyek látogatásával nyernek, és még annál is több, mint amit elérnek a bráhmanáknak adakozók. A leghatározottabban mondom neked, hogy ez így van.
Miután a Legfelsőbb Úr ezt az áldást adta a leánynak, hirtelen eltűnt. Ettől fogva az Ekádasi napja lett a legérdemdúsabb és a leghíresebb az egész világegyetemben. Ó, Ardzsuna, ha valaki szigorúan betartja az Ekádasit, minden ellenségét megölöm, és teljesítem a legnagyobb kívánságát. Sőt, ha valaki az Ekádasit az előírt módok bármelyike szerint tartja meg, elveszek minden akadályt a lelki haladása elől, és megadom neki az élet tökéletességét.
Ó Prithá fia, elmeséltem hát neked az Ekádasi eredetét. Ez az egyetlen nap örökre eltöröl minden bűnt. Ez a legérdemdúsabb nap, ami minden bűnt megsemmisít, és azért jelent meg, hogy mindenkinek javára váljon ebben a világegyetemben, mindenféle tökéletesség ajándékozásával.
Nem szabad különbséget tenni a növekvő és a fogyó Hold Ekádasijai között; mindkettőt meg kell tartani, ó Pártha. és nem szabad megkülönböztetni a Mahá-dvádasitól sem. Mindenkinek, aki Ekádasin böjtöl, fel kell ismernie, hogy a két Ekádasi között nincs különbség, mert ugyanaz a tithi van bennük.
Aki Ekádasin egész nap böjtöl, a szabályok és az előírások követésével, el fog jutni a Garudán lovagló Úr Visnu hajlékára. Dicsőségesek azok, akik az Úr Visnunak szentelik magukat, és minden idejüket azzal töltik, hogy az Ekádasi dicsőségén elmélkednek. Aki olyan fogadalmat tesz, hogy nem eszik semmit Ekádasin, és csak a rákövetkező napon vesz magához ételt, ugyanannyi érdemet nyer, mint aki bemutat egy lóáldozatot. Efelől nincs kétség.
Dvádasin, az Ekádasi utáni napon így kell imádkozni: “Ó Pundarikáksa, ó lótusz-szemű Úr, most enni fogok. Kérlek, oltalmazz engem.” Miután a bölcs bhakta ezt elmondta, ajánljon fel néhány virágot és vizet az Úr lótuszvirág lábainál, és a nyolcszótagú mantra háromszori eléneklésével kérje meg az Urat, hogy egyen. Ha a bhakta el akarja nyerni böjtje gyümölcseit, igyon egy keveset abból a vízből, amelyet abból a megszentelt edényből vett, amelyben a vizet felajánlotta az Úr lótuszvirág lábainál.
Dvádasin nem szabad napközben aludni, más házában enni, egynél többször enni, nemi életet élni, mézet enni, harangfém tányérból enni, urad dalt enni, és olajat dörzsölni a testre. Erről a nyolc dolgoról kell lemondania a bhaktának Dvádasin. Ha ezen a napon egy kasztonkívülivel akar beszélni, meg kell tisztítania magát azzal, hogy megeszik egy tulaszi levelet vagy egy ámalaka gyümölcsöt. Ó királyok legjobbja, Ekádasi délidejétől Dvádasi hajnaláig azzal kell elfoglalnia magát, hogy fürdőket vesz, imádja az Urat és odaadó szolgálatot végez, ideértve az adományozást és a tűzáldozatok végzését. Ha nehéz körülmények között találja magát, és nem tudja megfelelően megszegni az Ekádasi böjtöt Dvádasin, megszegheti azzal is, hogy vizet iszik, akkor nem követ el hibát, ha ez után eszik.
Az Úr Visnunak az a híve, aki éjjel-nappal ezeket a kedvező dolgokat hallgatja az Úrról egy másik bhakta szájából, fel fog emelkedni az Úr bolygójára, és tíz millió kalpán át ott lakozik. És aki csak egyetlen mondatot hall az Ekádasi dicsőségéről, annyi bűn visszahatásától szabadul meg, mint amennyi a bráhmana gyilkosságért jár. Efelől nincs kétség. Az egész örökkévalóságon át nem lehet jobban imádni az Úr Visnut, mint azzal, hogy ha valaki böjtöl Ekádasin.”
hamarsan
hamarosan
Judhisthira Maharadzsa szólt
Ó Uram, olyan szépen elmondtad, milyen dicsőséges a kedvező Szaphalá Ekádasi, amely Pausa hónap (dec.-jan.) sötét felére esik. Most kérlek, légy kegyes hozzám, és magyarázd el e hónap világos felének Ekádasiját. Mi a neve, és melyik múrtit kell imádni azon a szent napon? Ó, Purusóttama! Ó, Hrsikesa, kérlek, mondd el nekem, mivel lehet neked örömöt szerezni ezen a napon!
Az Úr Sri Krsna így felelt
Ó király, elmondom neked az emberiség üdvéért, hogyan kell megtartani a böjtöt Pausa-sukla Ekádasin. Ahogy korábban elmagyaráztam, mindenkinek a legjobb képességei szerint kell betartani az Ekádasi szabályait és előírásait. Ez az utasítás érvényes a Putradának nevezett Ekádasira is, amely minden bűnt elpusztít és felemel a lelki hajlékba. Ennek az Ekádasinak az imádandó múrtija Sri Nárájana, a Legfelsőbb Úr, az eredeti személyiség. Boldogan teljesíti hűséges bhaktája minden vágyát, és megadja a teljes tökéletességet. Az élő és élettelen lények között, a három világban nincs jobb személyiség, mint az Úr Nárájana.
Ó király, most elmondom neked Putradá Ekádasi történetét, amely mindenféle bűnt megsemmisít, híressé és műveltté tesz.
Volt egyszer egy Bhadrávati nevű királyság, ahol Szuketumán király uralkodott, oldalán a híres Saibjá királynéval.
Mivel nem született fiuk, sokáig aggódtak, és azon töprengtek, ki viszi tovább a dinasztiát? Így meditált sokáig a király vallásos elmélyülésben, és gondolkodott:
– Hová kellene mennem? Mit tegyek? Hogyan nyerhetnék egy fiat?
Szuketumán király sehol sem talált boldogságot a királyságában, még a saját palotájában sem, és hamarosan egyre több időt töltött a felesége palotájában, és csüggedten másra sem gondolt, mint arra, hogyan lehetne fia. Így aztán Szuketumán király is, Saibjá királyné nagyon bánatosak voltak. Még amikor tarpanát (vízáldozat az ősöknek) mutattak be, közös szenvedésükben úgy vélték, az éppen annyira ihatatlan, mint a forró víz.
Elképzelték, hogy nem lesz utódjuk, aki tarpanát ajánlhatna értük, miután meghaltak. A király és a királyné különösképpen elkeseredtek, amikor megtudták, már az őseik is amiatt aggódtak, hogy hamarosan nem lesz, aki értük tarpanát ajánljon. Őseik boldogtalanságáról hallva a király és a királynő egyre csak gyötrődtek, senki sem tudta őket felvidítani: sem a miniszterek, sem a barátaik, de még szeretteik se. A királyt nem vigasztalták meg elefántjai, lovai és hadserege, végül mindentől elment a kedve és tétlenné vált.
A király így gondolkodott:
– Azt mondják, fiúáldás nélkül a házasság elfecsérelt dolog. Bizony, ha egy családos embernek nincs fia, a szíve csak sajog, pompás palotája üres. Fiú hiányában az ember nem róhatja le az adósságot, amivel az őseinek, a félisteneknek és a többi emberi lénynek tartozik.Ezért minden házasembernek arra kell törekednie, hogy fiat nemzzen, így válik híressé ezen a világon, és végül így jut el a kedvező mennyei birodalomba. A fiú a bizonyíték arra, hogy az ember jámbor tetteket hajtott végre száz meg száz elmúlt életében. Így hosszú életű lesz ezen a világon, jó egészséget és nagy gazdagságot élvezhet. Ha valakinek fiai és fiú unokái vannak, ez azt bizonyítja, hogy a múltban az Úr Visnut, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádta. A fiak, gazdagság és kiváló értelem áldásait csak a Legfelsőbb Úr, Sri Krsna imádatával lehet elérni. Ez a véleményem.
A királynak nem volt nyugta ezektől a gondolatoktól. Éjjel-nappal szomorkodott, reggeltől estig, és attól fogva, hogy este aludni tért, a reggeli napkeltéig még az álmai is tele voltak aggodalmaskodással. Szuketumán király már annyira szenvedett a nyugtalanságtól, hogy elhatározta, öngyilkossággal vet véget a szenvedésének. Aztán belátta, aki öngyilkos, az a pokolba zuhan alá következő megtestesülésében, ezért elállt ettől a szándékától. Látta azonban, ahogy lassanként tönkreteszi magát, elemészti az aggodalom, amiért nincs fia, végül felült a lovára, s egyes egyedül elvonult a sűrű erdőbe. Senki sem tudta, hová ment, még a palota papjai és bráhmanái sem.
Szuketumán király céltalanul vándorolt a szaravasokkal, madarakkal és különféle állatokkal teli erdőben, és megfigyelte az összes fát és bokrot, mint például a füge, bael gyümölcs, datolya, pálma, jackfruit, bakula, szaptaparná, tinduka és tilaka, valamint a sála, tála, tamála, szaralá, hingotá, ardzsuna, labherá, bahedá, událaki, korondá, patala, khaira, sáka és palása fák. Valamennyi gyönyörű gyümölcsökkel és virágokkal ékeskedett. Látott szarvasokat, tigriseket, vadkant, oroszlánokat, majmokat, kígyókat, óriási, dühöngő elefántbikákat, elefántteheneket a borjaikkal, és négy agyarú elefántokat, hozzájuk simuló társaikkal. Voltak tehenek, sakálok, nyulak, leopárdok és vízilovak. Amikor a király látta, hogy mindezeket az állatokat a társaik és utódaik kísérik, eszébe jutott a saját állatsereglete, főleg a palota elefántjai, és annyira elszomorodott, hogy szórakozottságában egyenesen az állatok közé tévedt .
Hirtelen meghallotta egy sakál vonítását a távolból. Megrémült, ide-oda kóborolt, minden irányba kémlelve. Hamarosan eljött a dél, a király pedig kezdett elfáradni. Éhség és szomjúság kínozta. Azt gondolta:
– Ugyan milyen bűnös tettet követhettem el, hogy most így kell szenvednem, kitikkadva és égő torokkal? Sok-sok tűzáldozattal, gazdag imádattal szereztem örömöt a félisteneknek. Sok ajándékot, finom édességeket adományoztam az arra érdemes bráhmanáknak. Ugyanúgy törődtem az alattvalóimmal, mintha a saját gyermekeim lettek volna. Miért kell így szenvednem? Milyen ismeretlen bűnök értek utól, hogy ezen a szörnyűséges módon kínozzanak?
Ezek a gondolatok kergették egymást Szuketumán király fejében, miközben azon küszködött, hogy előre haladjon, majd végül, jámbor tettei következtében eljutott egy gyönyörűséges tóhoz, amely a híres Mánaszarovarahoz hasonlított. Tele volt vízi állatokkal, mindenféle hallal, krokodillal is; liliomok ékesítették. Gyönyörű lótuszvirágok nyújtóztak a Nap felé, a hattyúk, darvak és kacsák boldogan úszkáltak a vízben. Számos vonzó ásramára bukkant a közelben, ahol sok-sok szent és bölcs élt, akik teljesíteni tudták bárkinek a kívánságát. Mi több, mindenkinek csak jót kívántak. Amikor a király mindezt meglátta, a jobb karja és szeme remegni kezdett, ami annak a jele, hogy valami nagyon szerencsés dolog fog történni. Amikor leszállt a lováról és megállt a tó partján ülő bölcsek előtt, hallotta, hogy Isten szent neveit éneklik dzsapa láncaikon. A király felajánlotta a hódolatát, majd összetett kezeivel magasztalta őket. Nagy öröm töltötte el a jelenlétükben. A bölcsek elfogadták a király tiszteletteljes köszöntését, majd így szóltak:
– Nagyon szívesen látunk, ó király. Kérünk, mondd el, miért jöttél ide. Mi bánt? Mondd el, mi a vágyad. – A király vissza kérdezett:
– Ó nagy bölcsek, kik vagytok? Mi a nevetek, ó kiváló szentek? Miért jöttetek erre a gyönyörű helyre? Kérlek, mondjatok el nekem mindent. A bölcsek így feleltek
– Ó király, mi vagyunk a Visvadevák; azért jöttünk, hogy megfürödjünk ebben a bájos tóban. Öt nap múlva itt van Mágha hónap, és ma van a híres Putradá Ekádasi. Szigorúan meg kell tartania ezt az Ekádasit annak, aki fiúra vágyik.- A király így válaszolt:
– Már mindent megpróbáltam, hogy fiam legyen. Nagy bölcsek, ha nektek is úgy tetszik, kérlek, ajándékozzatok meg egy derék fiúval. – A bölcsek így feleltek:
– Putradá azt jelenti: az, aki fiút ad. Kérünk, tarts teljes böjtöt ezen az Ekádasi napon. Ha megteszed, a mi áldásunkkal – és az Úr Krsna kegyelméből – biztosan kapsz egy fiat.
A Visvedevák tanácsára a király valamennyi szabálynak és előírásnak megfelelően megtartotta Putradá Ekádasi kedvező böjtnapját, Dvádasin, a böjt megtörése után pedig újra meg újra valamennyiüknek felajánlotta a hódolatát. Szuketumán nem sokkal ezt követően visszatért a palotájába. Saibjá királynő áldott állapotba került, majd ragyogó arcú, szépséges fia született, pontosan úgy, ahogyan azt a Visvedevák megjósolták. Idővel hősies hercegként híressé vált, a boldog király azzal örvendeztette meg a fiát, hogy beiktatta utódjának. Szuketumán fia nagyon lelkiismeretesen viselte gondját az alattvalóinak, éppen úgy, mintha a saját gyermekei lettek volna.
Következésképpen, ó Judhisthira, annak, aki kívánságai beteljesülésére vágyik, szigorúan meg kell tartania a Putradá Ekádasit. Míg ezen a bolygón van, biztosan fiat nyer, halála után pedig eléri a felszabadulást. Aki csak elolvassa vagy meghallja Putradá Ekádasi dicsőségét, egy lóáldozat bemutatásával felérő érdemre tesz szert. Mindezt az egész emberiség üdvéért magyaráztam el neked.
Így végződik a Pausa-sukla Ekádasi vagy Putradá Ekádasi dicsőségének története, a Bhavisja Puránából.
Megjegyzés:
Szanszkrt nyelven „valakinek a fia” putra Pu egy bizonyos pokol neve, és a „megszabadítani” eszköze. Ezért a putra szó jelentése „olyan személy, aki megszabadít a Pu nevű pokolból”. Ezért minden házas embernek arra kell törekednie, hogy legalább egy fia legyen, és őt megfelelően kell
tanítania; akkor az apa megszabadul egy pokoli létállapottól. De ez a parancs nem vonatkozik az Úr Visnu vagy Krsna komoly bhaktáira, mert az Úr lesz a fiuk, apjuk és anyjuk. Továbbá, Csanakja Pandita mondja, natjam márápitá gjánam dharmÓ bhrátá dajá szakkásántih patni ksamá putrah padete mama vándhaváh: „Az igazság az anyám, a tudás az apám, foglalkozásbeli kötelességem a bátyám, jószívűség a barátom, békés nyugalom a feleségem, és a megbocsátás a fiam. Ők hatan az én családtagjaim.” Az Úr bhaktájának legfontosabb huszonhat tulajdonsága közül a megbocsátás az első. Ezért a bhaktának még külön is arra kell törekednie, hogy ezt az erényt fejlessze. Itt Csanakja így szól, „A megbocsátás a fiam”, és ezért az Úr bhaktája még akkor is megtarthatja a Putradá Ekádasit, imádkozhat azért, hogy ilyen „fia” legyen, ha különben a lemondás útját járja.
Dálbhja Rsi így szólt Pulasztja Munihoz
Amikor a szellemi lélek kapcsolatba kerül az anyagi energiával, azonnal bűnös cselekedetekbe fog, mint amilyenek a lopás, gyilkosság és törvényellenes nemi élet. Sok más szörnyű tettet is elkövethet, például megölhet egy bráhmanát. O legtisztább személyiség, kérlek, mondd el nekem, hogyan kerülhetik el ezek a szerencsétlen lelkek a büntetést, nehogy a teremtés pokoli tájékaira küldjék őket. Kegyesen világosíts fel, meg lehet-e könnyen szabadulni a bűnöktől, akár egy kis adományozással.
Pulasztja Muni így felelt
Ó, szerencsés vagy! Jó és bizalmas kérdést tettél fel nekem, amilyet még Brahmá, Visnu, Siva vagy Indra sem kérdezett. Kérlek, nagyon figyelmesen hallgasd végig válaszomat!
Mágha (január-február) hónap megérkeztével fürödjön meg, gondosan uralkodjon az érzékein azáltal, hogy felhagy a haraggal, büszkeséggel, féltékenységgel, hibakereséssel és kapzsisággal, valamint meditáljon az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, Sri Krsnán. Ezután kevés tehéntrágyát gyűjtsön, még mielőtt az a földre esett volna. Ezt az anyagot keverje el szezámmaggal és gyapottal, 108 golyót formáljon belőle. Mindezt azon a napon tegye, amelyen feltűnik az égen a Parvájajhánaksatra konstelláció. Ezután tartsa be az Ekádasi szabályait és előírásait, amelyeket most elmondok neked.
Fürdés után az, aki meg akarja tartani az Ekádasit, a Legfelsőbb Urat imádja. Miközben az Úr Krsnához imádkozik, nevét énekelve, ígérje meg, hogy megtartja az Ekádasi böjtöt. Éjjel virrasszon és végezzem el egy homát. Ezután a bhakta ajánljon fel áratit az Úrnak – aki kagylókürtöt, korongot, buzogányt, stb. tart a kezeiben – ajánljon fel neki szantálpépet, füstölőt, kámfort, fényes ghí lámpást és ízletes ételeket. Ezután ajánlja fel a 108 tehéntrágya-szezámmag-gyapot golyót a szent tűzben, és énekelje közben a Legfelsőbb Úr Krsna szent nevét. Egész nap és egész éjjel tartsa a szokásos Ekádasi böjtöt, amely ebben az esetben a mindenféle magvaktól és babtól való tartózkodás. Ez alkalommal ajánljon fel az úrnak tököt, kókuszdiót és guavát. Ha ezeket nem tudja beszereznie, helyettesítheti bétellel.
A bhaktának így imádkozzon az Úr Dzsanárdanához, valamennyi lény jótevőjéhez:
– Ó Uram, Sri Krsna, Te vagy az istenség legkönyörületesebb Személyisége, valamennyi elesett lélek felszabadítója. Ó Uram, az anyagi létezés óceánjába estünk. Kérünk, légy kegyes hozzánk. Ó lótusz-szemű Istenség, kérünk, fogadd el legalázatosabb és legszeretetteljesebb hódolatunkat. Ó világ védelmezője, újra meg újra felajánljuk neked a tiszteletünket. Ó Legfelsőbb Lélek, ó Legfőbb, ó összes őseink védelmezője, Téged és örök társad, Srimati Laksmí-devít kérjük, fogadjátok el ezeket az alázatos felajánlásokat.
Ezután a bhakta igyekezzen elégedetté tenni egy képzett bráhmanát – meleg üdvözléssel, vízzel teli edénnyel, ernyővel, egy pár cipővel és ruhákkal. Kérje az áldását, hogy kialakuljon benne a Krisna iránti vegyítetlen szeretet. A lehetőségeihez mérten fekete tehenet is ajándékozhat a bráhmanának, különösen olyannak, aki alaposan ismeri a védikus szentírások parancsait. Ajánljon fel neki szezámmagvakkal teli edényt is.
Ó magasztos Dálbhja Muni, a fekete szezámmag különösen alkalmas a hivatalos imádathoz és a tűzáldozatokhoz, míg a fehér vagy barna szezámmag arra való, hogy egy képzett bráhmana megegye. Aki ezen a szent Szat-tila Ekádasin mindkét fajta szezámmagot biztosítja, a mennyei bolygókra emelkedik ezerszer annyi évre, mint amennyi mag termett volna, ha az elajándékozott magvakat elvetették volna a földbe, és azok érett, magvakat termő növényekké fejlődtek volna.
Ezen az Ekádasin tiszta hitű ember szezámmagvakkal kevert vízben fürödjön, szezámmag kenőcsöt dörzsöljön a testére, szezámmagvakat ajánljon fel áldozatképpen, szezámmagvakat egyen, szezámmagvakat adományozzon, és fogadja el a kegyesen neki ajándékozott szezámmagvakat. A lelki megtisztulásra e hat (szat) módon használják fel a szezámmagvakat (tila) ezen az Ekádasin. Ezért nevezik Szat-tilá Ekádasinak.
A nagy Devarsi Náradadzsí megkérdezte egyszer az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Sri Krsnát:
– Ó, hatalmas karú Úr, aki olyan jóságos vagy szerető bhaktáidhoz, kérlek, fogadd el a legalázatosabb tiszteletemet. Ó Jádava, kérlek mondd el nekem, hogy a Szat-tilá Ekádasi megtartása milyen eredményt hoz? – Az Úr Sri Krsna válaszolt:
– Ó kétszerszületettek legjobbja, elmondok neked egy eseményt, amelynek személyesen a tanúja voltam. Valamikor régesrégen élt ezen a földön egy öreg bráhmani, aki minden nap imádott engem, s az érzékein is tudott uralkodni. Hűségesen megtartott számos böjtöt, különösen az ünnepnapjaimon, és teljes odaadással, minden személyes indíték nélkül szolgált engem. Egészen sovány és gyenge lett a szigorú böjtöléstől. Adományokat adott a bráhmanáknak és a fiatal lányoknak, és már azt tervezte, hogy elajándékozza a házát is. Ó bráhmanák legjobbja, bár ez a lelki gondolkodású asszony érdemes embereknek adta kegyes adományait, megvolt az a különös szokása, hogy ételt soha nem adott bráhmanáknak vagy félisteneknek. Elgondolkodtam ezen a furcsamulasztáson:
– Ez a nemes asszony teljesen megtisztult azáltal, hogy minden kedvező alkalommal böjtölt, és nagyon komoly, odaadó imádatot ajánlott fel nekem. Ezért bizonyára érdemessé vált arra, hogy elérje hajlékomat, ahová közönséges személyek nem léphetnek be.
Lejöttem erre a bolygóra, hogy megvizsgáljam. Az Úr Siva egyik követőjének álcáztam magam, nyakam körül koponyafüzérrel, és alamizsnás szilkével a kezemben. Amikor odamentem hozzá, azt kérdezte tőlem:
– Ó tiszteletreméltó, mondd meg őszintén, miért jöttél elém? – Így feleltem:
– Ó szép hölgy, azért jöttem, hogy egy kis szent alamizsnát kapjak tőled. – Erre haragosan behajított egy tömör sárrögöt az alamizsnás szilkémbe! Ó Nárada, sarkon fordultam és visszatértem a hajlékomba; egészen elképesztett, hogyan keveredik a nagylelkűség és a fukarság ebben a nemes bráhmaniban.
Végül ez az önsanyargatásokat vállaló hölgy a saját testében jutott el a lelki világba, akkora erőfeszítést tett a böjtölésben és az adományozásban. Mivel sárrögöt ajánlott fel nekem, ezt változtattam gyönyörű házzá. Ebben a házban azonban, ó Nárada, egyáltalán nem voltak sem ehető magvak, sem bútorok vagy díszek, és amikor a hölgy belépett, csak a csupasz falakat találta. Ezért dühösen jött oda hozzám:
– Mennyit böjtöltem az ünnepnapjaidon, a testem egészen lesoványodott, elgyengült. Olyan sokféle módon imádtalak és imádkoztam hozzád, hiszen valóban te vagy minden világegyetem ura és védelmezője. Ennek ellenére mégsem látható az új házamban sem étel, sem gazdagság, ó Dzsanárdana. Miért van ez? – Így válaszoltam:
– Kérlek, térj vissza a házadba. Nemsokára eljönnek hozzád a félistenek feleségei, nagyon kíváncsiak arra, ki érkezett ide, de ne nyiss nekik ajtót, amíg el nem mondják neked, mennyire dicsőséges és fontos a Szat-tila Rkádasi.
Ezt hallván a hölgy visszatért házába. Hamarosan megérkeztek a félistenek feleségei, kórusban így szóltak hozzá:
– Ó szép hölgy, eljöttünk, hogy meglátogassunk. Ó kegyes hölgy, kérlek, nyiss ajtót, hadd lássunk téged. – A hölgy így felelt:
– Ó kedveseim, ha azt akarjátok, hogy kinyissam ezt az ajtót, el kell mondatok nekem, milyen érdemet szerez az, aki megtartja a Szat-tilá Ekádasi szent böjtjét. – Mindegyikük hallgatott, majd elment.
Később mégis ismét visszatértek a házához, és az egyik asszony nagyon szépen elmagyarázta, milyen fenséges ez a szent Ekádasi. Amikor a hölgy végre kinyitotta az ajtót, látták, hogy se nem féíistennő, se nem Gandharvi, se nem női démon, se nem Nága-patni. Pusztán egy közönséges hölgy.
Ettől fogva a hölgy megtartotta a Szat-tilá Ekádasit, amely egyszerre ajándékoz meg az anyagi élvezettel és a felszabadulással, ahogyan az egyik félisten felesége elmondta neki. Meg is kapta azokat a gyönyörű bútorokat és magvakat, amelyeket elvárt az otthonában. Még hajdanvolt anyagi teste is átváltozott szépséges, gyönyörű arcú lelki formává. A Szat-tilá Ekádasi kegyelméből a hölgy és lelki világbeli új otthona ragyogóan pompásak lettek, csak úgy szikrázott rajtuk az arany, ezüst, ékszer és gyémánt.
– Ó Náradadzsí, az Ekádasit nem látványosan, kapzsiságból kell megtartani, azzal a reménnyel, hogy gazdagságot szerezzen valaki ilyen becstelen módon. Önzetlenül ajándékozzunk szezámmagvat, ruhát és ételt, a lehetőségeknek megfelelően, és aki így cselekszik, biztos, hogy születésről születésre jó egészséget és emelkedett lelki tudatot kap. Végül elnyeri a felszabadulást, beléphet az Úr legfelsőbb hajlékába, hogy élvezze azt. Ez a véleményem, ó legjobb a félistenek között.
Pulaszja Rsi ekképpen vonta le a következtetést:
– Ó Dálbhja Muni, aki megfelelően, nagy hittel tartja meg a csodálatos Szat-tilá Ekádasit, megszabadul mindenféle lelki, elmebeli, fizikai, társadalmi és intellektuális szegénységtől, de mindenféle balszerencsétől és rossz ómentől is. Kétségtelenül minden múltbeli bűnétől megszabadul az, aki adományozással, áldozatokkal vagy azzal tartja meg ezt az Ekádasi böjtöt, hogy szezámmagvakat eszik. Nem kell töprengeni azon, ez miként történik. Az a ritka lélek, aki megfelelően végzi az adományozást, a helyes odaadó szolgálat szellemében, a védikus utasítások szerint, teljesen megszabadul minden bűnös visszahatástól, s hazatér a lelki világba, vissza Istenhez.
Így végződik a Mágha-krsna Ekádasi vagy Szat-tilá Ekádasi dicsőségének
története, a Bhavisja-uttara Puránából.
Megjegyzések
BHAIMÍ (DZSAJÁ) ÉKÁDASI:
Judhisthira Maharadzsa így szólt:
Ó urak Ura, Sri Krsna, minden dicsőség neked! Ó világegyetem ura, egyedül te vagy a forrása a négyféle élőlénynek – azoknak, akik tojásból, izzadságból, magvakból és anyaméhből születtek. Egyedül Te vagy mindennek az alapvető oka, ó Uram, és ezért Te vagy a teremtő, a fenntartó és az elpusztító. Uram, olyan kegyesen elmagyaráztad nekem a Szat-tilá Ekádasi néven ismert kedvező napot, amely Mágha hónap (január-február) sötét felére esik. Most kérlek, magyarázd el azt az Ekádasit, amely e hónap világos felében van. Milyen néven ismerik, hogyan kell megtartani? Melyik múrtit kell imádni ezen a fenséges napon, amely olyan kedves neked?
Az Úr Sri Krsna így válaszolt:
Ó Judhisthira, örömmel beszélek neked arról az Ekádasiról, amely Mágha hónap világos felére esik. Ez az Ekádasi minden bűnös visszahatást megsemmisít és minden démonikus befolyást elhomályosít, ami megérinti a szellemi lelket. Dzsajá Ekádasiként ismerik, és a kísértet-lét nagy terhétől szabadítja meg azt a szerencsés lelket, aki ezen a szent napon böjtöl. Nincs ennél jobb Ekádasi, mert ez valóban megszabadít a születéstől és a haláltól. Nagyon gondosan és szorgalmasan kell megtartani. Ezért arra kérlek, ó Pándava, hallgass engem nagyon figyelmesen. Elmesélek neked ezzel az Ekádasival kapcsolatosan egy nagyon csodálatos történelmi eseményt, amelyet a Padma Puránában már említettem.
Valamikor régesrégen az Úr Indra nagyon szépen uralkodott királyságába a mennyei bolygókon, az ott élő félistenek igen boldogan és elégedetten éltek. A páridzsáta virágokkal gyönyörűen felékesített Nandana erdőben Indra akkor itta a nektárt, amikor csak kedve tartotta, s ötven millió mennyei leány, az apszarák szolgálatát élvezte, akik extatikusan táncoltak az Ő örömére. Puspadanta vezetésével rengetegen énekeltek páratlanul édes hangon. Köztük volt Indra fő zenésze, Csitraszena a felesége, Málini és szép fia, Máljaván társaságában. Káma éles nyilai átfúrták az egyik apszará, Puspavati szívét, és egyszerre nagyon vonzódni kezdett Máljavánhoz. A fiút egészen lenyűgözte a leány gyönyörű teste és arca, valamint szemöldökeinek varázslatos játéka.
Ó király, hallgass meg, most elmondom, milyen ragyogó szépség volt Puspavati. Páratlanul kecses karjai voltak, amelyeknek ölelése olyan finom volt, mint a selyem pányváé; arca a holdhoz hasonlított, lótuszvirág szemei csaknem bájos füléig értek, melyeket csodálatos fülkarikák díszítettek. Vékony, felékszerezett nyaka akár egy kagyló, a dereka nagyon karcsú, akkora, mint egy ököl. A csípője széles, combjai pedig olyanok, mint a banánfa törzsek, s természetesen gyönyörű vonásait még jobban kiemelték a káprázatos ékszerek és ruhák. Mellei hetykén álltak, lábainak látványa a frissen nyíló piros lótuszvirágokéra hajazott.
Máljavánt azonnal megbabonázta Puspavati mennyei szépsége. Azért jöttek, hogy örömöt szerezzenek az Úr Indrának varázslatos énekükkel és táncukkal, de mivel Káma, a megszemélyesített kéjvágy nyilai átfúrták a szívüket, annyira beleszerettek egymásba, hogy képtelenek voltak illő módon énekelni vagy táncolni a mennyei birodalom ura és és mestere előtt. A kiejtésük rossz volt, a ritmusuk hanyag. Az Úr Indra azonnal látta, mi a hibák oka. A hangzavar sértette a fülét, nagyon dühös lett, így rájuk kiáltott: – Haszontalan bolondok! Úgy tesztek, mintha nekem énekelnétek, de a valóságban teljesen belebolondultatok egymásba. Gúnyt űztök belőlem! Megátkozlak benneteket, hogy gonosz szellemekként (pisácsin) szenvedjetek. Menjetek le a földre, mint férj és feleség, és arassátok le sértésetek visszahatásait.
A kemény szavak hallatán Máljaván és Puspavati torkárra forrott a szó, hirtelen elkomorultak, majd a mennyei királyságból, a szépséges Nandana erdőből leestek a Föld bolygóra, a Himalája egyik csúcsára. Mérhetetlenül elszomorodtak, mennyei értelmüket rendkívül megcsappantotta Indra tüzes átka, elvesztették ízlelési és szaglási képességüket, de még a tapintás érzékét is. Olyan hideg volt és olyan magasan vacogtak a Himalája hó- és jégsivatagában, hogy még a felejtést hozó alvást sem élvezhették. Céltalanul kóboroltak fel és alá ebben a zord magashegységben, és pillanatról pillanatra jobban szenvedtek. Még ha be is húzódtak egy barlangba, a hóesés és a hideg miatt a foguk szüntelenül vacogott, félelmükben és zavarodottságukban égnek állt a hajuk. Ebben az elmondhatatlanul kétségbeejtő helyzetben Máljaván így szólt Puspavatihoz: – Milyen gyalázatos bűnt követtünk el, hogy ezekben a pisácsa testekben kell szenvednünk, ebben a lehetetlen környezetben? Ez maga a pokol. Bár a pokol nagyon ádáz, mi itt még nagyobb szenvedésen megyünk keresztül. Ezért nagyon is egyértelmű, hogy soha, semmilyen bűnt nem szabad elkövetni.
Az elhagyatott szerelmesek nagy nehezen vánszorogtak a havon és a jégen. Nagy szerencséjükre azonban úgy esett, hogy ez a nap éppen Dzsajá Ekádasi volt, Mágha hónap világos felének Ekádasija. Mivel nagy nyomoróságukban eszükbe sem jutott, hogy vizet igyanak, megöljenek egy vadállatot, vagy akár egyenek abból a pár gyümölcsből és levélből, amit abban a nagy magasságban találhattak volna, a minden ételtől és italtól való tartózkodással öntudatlanul megtartották az Ekádasit. Nagy bajukban Máljaván és Puspavati összeestek egy pipál fa alatt, és meg sem próbáltak felkelni. Ekkorra a Nap már lenyugodott. Az éjszaka még hidegebb és sanyarúbb volt, mint a nappal. Reszkettek a jeges hóesésben, fogaik egy ritmusban csendültek össze a nagy vacogástól, és amikor már egészen dermedtté váltak a hidegtől, csak azért ölelték át egymást, hogy valamennyi meleghez jussanak. Karjaik összefonódtak, de sem az alvást, sem a nemi életet nem tudták élvezni. Egész éjszaka így szenvedtek, Indra nagy átkától sújtva.
Ó Judhisthira, az Ekádasin véletlenül megtartott böjt kegyelméből, és mert egész éjjel ébren maradtak, áldásban részesültek. Kérlek, hallgasd meg, mi történt a következő napon. Amikor Dvádasi felvirradt, Máljaván és Puspavati megszabadultak démonikus formáiktól, és megint gyönyörű, káprázatos ékszereket és ruhákat viselő mennyei lényekké váltak. Amint elképedve egymásra tekintettek, leszállt mellettük egy mennyei repülőgép (vimána). A mennyek lakóinak kórusa magasztalta őket, amint beszálltak a szépséges repülőgépbe és egyenesen a mennyei világba repültek mindenki jó kívánságának szárnyán. Máljaván és Puspavati hamarosan megérkeztek Amarávatiba, az Úr Indra fővárosába. Azonnal uruk elé siettek, és vidáman a tiszteletüket ajánlották neki.
Az Úr Indra megdöbbenten látta, hogy még csak most kárhoztatta őket arra, hogy a mennyei királyságtól nagy-nagy messzeségben démonokként szenvedjenek, és ők máris visszakapták eredeti formájukat. Megkérdezte tőlük: – Milyen rendkívül érdemdús dolgot hajtottatok végre, hogy az átkom után ilyen gyorsan letetettétek pisácsa testeteket? Ki oldozott fel benneteket ellenállhatatlan átkom alól? – Máljaván felelt: – Ó Uram, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Vászudeva kegyelméből és Dzsajá Ekádasi befolyására szabadultunk meg a pisácsák szenvedésétől. Ez az igazság, ó uram. Boldogan visszanyertük korábbi helyzetünket, mert odaadó szolgálatot végeztünk az Úr Visnunak, és megtartottuk a Dzsajá Ekádasit, a neki legkedvesebb napot. – Indra így szólt: – Mivel a Legfelsőbb Urat, Kesavát szolgáltátok az Ekádasi megtartásával, azt is kiérdemeltétek, hogy én imádjalak benneteket. Látom, hogy teljesen megtisztultatok a bűntől. Dicséretre érdemes lesz az, és még én is imádni fogom, aki odaadó szolgálatot végez az Úr Sri Harinak vagy az Úr Sivának. Efelől nincs kétség.
Ezután az Úr Indra elengedte Máljavánt és Puspavatit, hogy élvezzék egymást és bejárják a mennyei bolygót. Ezért, ó Judhisthira, szigorúan meg kell tartani a böjtöt az Úr Hari napján, különösen Dzsajá Ekádasin, amely még egy kétszer született bráhmana gyilkosságának a bűnétől is megszabadít. Az a nagy lélek, aki ezt a böjtöt teljes hittel és odaadással megtartja, valójában már elvégzett mindenféle adományozást, bemutatott mindenféle áldozatot, és megfürdött valamennyi szent zarándokhelyen. A Dzsajá Ekádasin való böjtölés feljogosítja arra, hogy Vaikunthán lakozzon és végtelen boldogságot élvezzen sok milliárd jugán át – sőt örökkön örökké. Ó nagy király, aki csak hall vagy olvas Dzsajá Ekádasi dicsőségéről, annyi áldásos érdemet nyer, mintha elvégzett volna egy Agnisztoma áldozatot, melynek során a Száma-veda himnuszait recitálják.
Így végződik a Márga-sukla Ekádasi vagy Dzsajá Ekádasi dicsőségének története, a Bhavisja-uttara Puránából.
Judhisthira Maharádzsa így szólt
Ó Úr Sri Krisna, ó Vászudéva dicső fia, kérlek, légy kegyes hozzám, és beszélj nekem arról az Ékádasiról, amely Phálguna hónap (február-március) sötét felére esik.
Az Úr Sri Krisna így válaszolt
Ó Judhisthira, királyok királya, örömmel beszélek neked erről a nagy böjtről, amelyet Vidzsajá Ékádasi néven ismernek. Aki szigorúan megtartja, sikert ér el ebben az életben és a következőben is. Valamennyi bűne megsemmisül annak, aki ezen az Ékádasin böjtöl és hall fenséges dicsőségéről.
Egyszer Nárada Muni a Vidzsajá Ekádasi felől kérdezte a lótuszon ülő Úr Brahmát.
Nárada így szólt:
– Ó félistenek legjobbja, kérlek, mondd meg nekem, milyen érdemet nyerhet az, aki teljes hittel megtartja a Vidzsajá Ekádasit. – Nárada nagyapja ezt felelte:
– Kedves fiam, ez a kiváló böjtnap tiszta, és minden bűnt megsemmisít. A mai napig még sosem mondtam ezt el senkinek, de te minden kétségen kívül megértheted, hogy ez az Ekádasi megajándékoz a neve által jelzett eredménnyel (vidzsajá jelentése „győzelem”). Amikor az Úr Rámát tizennégy évre az erdőbe száműzték, Ő, isteni fivére Laksmana és Szíta istennő koldusokként éltek Pancsavatiban. Rávana elrabolta Szítát, és Rámát látszólag teljesen összezavarta a bánat. Miközben szeretett hitvestársát kereste, találkozott a haldokló Dzsatájuval, majd megölte ellenségét, Kabandhát. A nagy bhakta-keselyű Dzsatáju még elmondta Rámának, hogyan rabolta el a feleségét Rávana, azután visszatért Vaikunthára.
Az Úr Ráma és Szugriva, a majmok királya barátok lettek. Együtt szedték össze a majmok és a medvék nagy hadseregét, és elküldték Hanumándzsít Sri Lankára, ahol az asóka-kertben megláthatta Dzsánakít, Szítá-devit. Átadta neki Ráma üzenetét, majd visszatért Rámához hitvese üzenetével, és ezzel nagy szolgálatot tett a Legfelsőbb Úrnak.
Szugriva segítségével az Úr Ráma Sri Lanka felé haladt. Amikor megérkezett a majmok hadseregével az óceán partjára, ráeszmélt, hogy a víz rendkívül mély. Ezért így szólt Laksmanához:
– Ó Szumitrá fia, hogyan nyerhetnénk elegendő érdemet ahhoz, hogy átkeljünk ezen a hatalmas óceánon, Varuna mérhetetlen hajlékán? Úgy látom, nem lesz könnyű átkelni, hiszen csak úgy nyüzsögnek a benne a cápák és egyéb ragadozó halak.- Laksmana így válaszolt:
– Ó valamennyi lény között a legjobb, az összes félisten eredete, ó legelső személyiség, Bakaládálbhja, a nagy bölcs egy szigeten él, innen csak négy mérföldnyire. Ó Rághava, olyan idős és bölcs, hogy már nagyon sok Brahmá érkezését és távozását látta. Kérdezzük meg őt, hogyan érhetjük el biztonságosan a célunkat!
Ráma és Laksmana elmentek a páratlan Bakadálbhja Muni szerény ásramájába. Amint a két Úr a közelébe ért, felajánlották neki tiszteletteljes hódolatukat, mintha második Visnu lenne. Bakadálbhja azonban megértette, hogy Ráma valójában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek megvan a maga oka arra, miért jelent meg emberi lényként a földön.
– Ó, Ráma – szólt Bakadálbhja – ó legjobb az emberi lények között, miért jöttél el alantas hajlékomba? – Az Úr ekképpen így válaszolt:
– Ó nemes, kétszer született bráhmana, idejöttem az óceán partjára a majmok és a medvék hadseregével, hogy átkeljünk a tengeren, meghódítsuk Lankát és legyőzzük a démonok hordáját. Ó legnagyobb bölcs, kérlek, légy kegyes hozzám, és mondd meg nekem, hogyan kelhetek át ezen az óceánon. Ezért jöttem el ma hozzád. A bölcs így válaszolt így szólt:
– Ó Úr Ráma, elmondom neked, melyik a legkiválóbb böjt, amelynek megtartásával biztosan le fogod győzni Rávanát és örök lesz a dicsőséged. Kérlek, hallgasd teljes figyelemmel.
Az Ekádasi előtti napon készíts egy vizesedényt aranyból, ezüstből, vagy akár rézből. Ha ezeket a fémeket nem tudod beszerezni, az agyag is jó lesz. Töltsd meg az edényt tiszta vízzel, aztán díszítsd fel nagyon szépen mangólevelekkel, fedd le, és tedd egy szent oltár mellé, hét magféléből álló halomra. Ezután végy reggeli fürdőt, díszítsd fel a vizesedényt virágfüzérekkel és szantálpéppel, fedele mélyedésébe pedig rakj árpát, gránátalmát és kókuszdiót. Ekkor nagy szeretettel és odaadással imádd a vizesedény-murtit, és ajánlj fel neki füstölőt, szantálpépet, virágokat, ghí lámpást és egy tál nagyon finom ételt. Virrassz egész éjjel a szent edény mellett. Az árpával stb. megtöltött fedélre tedd oda az Úr Nárájana arany múrtiját.
Ékádasi hajnalán végy reggeli fürdőt, aztán díszítsd fel a vizesedényt finom szantálpéppel és virágfüzérekkel. Ezután imádd az edényt elsőosztályú füstölővel, szantálpéppel és ghí lámpával, tégy oda nagy odaadással sokféle főtt ételt, gránátalmát és kókuszdiót a vizesedény mellé. Ezután maradj ébren egész éjjel.
Dvádasi hajnalán vidd el a vizesedényt egy szent folyó vagy akár egy kis tó partjára. Miután megfelelően imádtad, ó Királyok Királya, ajánld fel az összes felsorolt dologgal együtt egy tiszta, a védikus tudományban jártas bráhmanának. Ha így tartod meg a Vidzsajá Ekádasit, katonai parancsnokaiddal együtt, bizonyos, hogy mindenképpen győztes leszel!
Az Úr Rámacsandra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége pontosan úgy tett, ahogyan Bakadálbhja Muni utasította, és így a démonok összes seregét legyőzte. Mindenki ilyen diadalmas lesz ebben a halandó világban, aki a Vidzsajá Ekádasit így tartja meg, és miután elhagyta ezt a világot, örökre Isten királyságában marad.
Ó Nárada fiam, ebből a történetből megértheted, miért kell megtartani az Ekádasi böjtöt kellő módon, szigorúan követve a szabályokat és az előírásokat. Ennek a böjtnek elég nagy a hatalma ahhoz, hogy eltöröljön minden bűnös visszahatást, még a legszörnyűbbeket is!
Sri Krisna hozzátette:
– Ó Judhisthira, aki csak hallja vagy olvassa ezt a történetet, éppen olyan nagy érdemet nyer, mint az, aki bemutat egy lóáldozatot.
Így végződik a Phálguna-krisna Ékádasi avagy Vidzsajá Ékádasi dicsőségének története, a Szkanda Puránából.
Megjegyzés:
rinakartá pitci satruh/mátá csa vjabhicsárini
bhárjá rúpavati satruh/putra satruh kupanditah
„Ebben a világban az embernek négy ellensége van:
az apa, aki eladósodott, az anya, aki olyan, mint egy prostituált,
a szép feleség, és a fiú, akit nem érdekel a lelki élet.”
A szép feleség ellenség, mert sok más férfi vonzódik hozzá.”
Mándhátá király egyszer így szólt Vaszistha Munihoz
Ó nagy bölcs, légy kegyes hozzám, és beszélj nekem egy olyan szent böjtről, amelynek örökre hasznát veszem.
Vaszistha Muni így válaszolt
Ó király, kegyeskedj meghallgatni, mit mondok neked a valamennyi böjtnap közül a legjobbról, az Amalaki Ekádasiról. Aki hittel teli megtartja a böjtöt ezen az Ekádasin, hatalmas gazdagságot nyer, megszabadul mindenféle bűn hatásától, és eléri a felszabadulást. Ezen az Ekádasin a böjtölés jobban megtisztít, mint az, ha ezer tehenet adományoznak egy tiszta bráhmanának. Ezért kérlek, hallgasd figyelmesen, amint elmondom neked egy vadász történetét, aki annak ellenére, hogy naponta ártatlan állatokat ölt meg a megélhetéséért, mégis elérte a felszabadulást azzal, hogy Ámalaki Ekádasin böjtölt, és követte az imádat előírt szabályait és utasításait.
Volt egyszer egy Vaidisá nevű királyság, ahol az összes bráhmana, ksatrija, vaisja és súdra egyaránt a védikus tudás birtokában volt, nagy testi erővel és kiváló értelemmel rendelkeztek. Ó, oroszlán a királyok között, az egész királyság zengett a védikus hangoktól, egyetlen polgár sem volt ateista, és senki nem követett el bűnt. Ebben a királyságban Pásabinduka király uralkodott, Szóma, a Hold dinasztiájának egyik tagja. Csitraratha néven is ismerték, nagyon vallásos és igazságos volt. Azt mondják, Csitraratha király olyan erős volt, mint ezer elefánt, dúskált a pénzben, a védikus bölcsesség hat ágát pedig tökéletesen ismerte .
Csitraratha Maharadzsa uralkodása alatt a királyságban senki sem tett kísérletet arra, hogy másnak a dharmáját (kötelességét) teljesítse, olyan tökéletesen végezte a saját dharmáját az összes bráhmana, ksatrija, vaisja és súdra. Sem fukar, sem szűkölködő embert nem lehetett látni az országban, ahol soha sem sújtott aszály vagy árvíz. Mi több, az egész királyságban nem volt betegség, és mindenki jó egészségnek örvendett. Az emberek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Visnunak ajánlott szerető, odaadó szolgálatba merültek, éppen úgy, ahogyan a király, aki még külön szolgálatot is végzett az Úr Sivának. Ezenkívül mindenki havonta kétszer böjtölt Ekádasin.
Ó királyok királya, Vaidisá polgárai hosszú éveken át nagy boldogságban és jólétben éltek. A materialista vallás minden változatával felhagyva teljesen átadták magukat a Legfelsőbb Úr, Hari szerető szolgálatának. Történt egyszer, Phálguna havában, hogy az Ámalaki Ekádasi szent böjtje összekapcsolódott a Dvádasival. Csitraratha király belátta, hogy ez a böjtnap különösen előnyös lesz, ezért ő is, és Vaidisá polgárai is nagyon szigorúan, valamennyi szabályt és előírást követve tartották meg ezt a szent Ekádasit.
A király és valamennyi alattvalója megfürdött a folyóban, majd az Úr Visnu templomába mentek, ahol egy Amalaki fa nőtt. Először a király és az összes vezető bölcs felajánlott a fának egy vízzel telt edényt, majd nagyon szép baldachint, cipőket, aranyat, gyémántokat, rubinokat, gyöngyöket, zafírokat és illatos füstölőket. Ezután az Úr Parasurámát tisztelték meg ezekkel az imákkal:
– Ó Úr Parasuráma, ó Renuká fia, ó mindenkinek tetsző, ó világok felszabadítója, jöjj el kegyesen az Amalaki fa alá, és fogadd el alázatos hódolatunkat. – Ezután az Amalaki fához imádkoztak:
– Ó Amalaki, ó Úr Brahmá sarja, te mindenféle bűnös visszahatást el tudsz pusztítani. Kérünk, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat, és ezeket a szerény ajándékokat. Ó Amalaki, te magad vagy a Brahman formája, és egykor maga az Úr Rámacsandra imádott téged. Ezért aki csak körüljár, azonnal megszabadul az összes bűneitől!
E kiváló imák felajánlása után Csitraratha király és alattvalói egész éjjel virrasztottak, imádkoztak és végezték az imádatot a szent Ekádasi böjtre vonatkozó szabályok szerint. A böjt és ima e kedvező időszakában egy nagyon vallástalan ember közeledett hozzájuk, olyan ember, aki állatok megölésével tartotta fenn magát és a családját. A fáradtság és bűnök terhe alatt roskadozó vadász látta, Vaidisá királya és polgárai úgy tartják meg az Amalaki Ekádasit, hogy egész éjjel ébren maradnak, böjtölnek, és az Úr Visnut imádják a gyönyörű erdőségben, amelyet káprázatosán megvilágított a sok-sok lámpa. A vadász elrejtőzött a közelben, és tűnődött, mi az a rendkívüli látvány, ami a szeme elé tárult.
– Mi folyik itt? – kérdezte magában. Látta, hogy a bájos erdőben, a szent Amalaki fa alatt az Úr Dámodara múrtiját imádják egy vizesedény fölött, hallotta, hogy a bhakták az Úr Sri Krisna transzcendentális formáit és kedvteléseit leíró, szent dalokat énekelik. Ez a vadász, aki rendíthetetlenül és vallástalanul gyilkolta az ártatlan madarakat és állatokat, szándéka ellenére az egész éjjelt nagy álmélkodásban töltötte el, miközben figyelte az Ekádasi ünnepséget és hallgatta az Úr magaszalását.
A király és kísérete – ideértve az udvari bölcseket és az összes polgárt – napfelkelte után hamarosan befejezték az Ekádasit, majd visszatértek Vaidisá városába. A vadász is visszament a kunyhójába, és boldogan elköltötte ételét. Idővel meghalt, de annyi érdemet gyűjtött össze azzal, hogy böjtölt az Amalaki Ekádasin, hallotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítését, valamint egész éjjel ébren maradt, hogy nagy királyként született újra, aki sok-sok kocsival, elefánttal, lóval és katonával rendelkezett. Vidúratha királynak lett a fia, Vaszúratha néven, és Dzsajanti királyságában uralkodott.
Az erős Vaszúratha király nem ismerte a félelmet, ragyogott, mint a Nap, külseje szép, mint a Hold. Ereje mint Visnué, megbocsátó, mint maga a Föld. Sokat adományozott, mindig igazat mondott, szeretettel és odaadással szolgálta a Legfelsőbb Urat, Sri Visnut. Ezért nagyon jártassá vált a védikus tudásban. Mindig aktívan lefoglalta magát az államügyekkel, kiváló gondját viselte alattvalóinak, mintha a saját gyermekei lettek volna. Senkiben sem szerette a büszkeséget, és amint ilyet látott, azonnal porrázúzta. Sokféle áldozatot mutatott be, és mindig biztosította, királyságában a szűkölködők elegendő adományhoz jussanak.
Egy napon Vaszúratha király a dzsungelben vadászott, letért az ösvényről és eltévedt. Vándorolt egy ideig, végül kimerülten megpihent egy fa alatt, és karját párnaként használva elaludt. Miközben aludt, egy barbár törzs néhány tagja talált rá. Már régóta ellenségességet éreztek iránta, és most egyszerre azon kezdtek vitatkozni, hogyan öljék meg.
– Azért kell céltalanul ide-oda kóborolnunk, mint az őrülteknek, mert megölte az apánkat, anyánkat, sógorainkat, unokáinkat, unokatestvéreinket és nagybátyáinkat. – így szólván már-már készen álltak arra, hogy megöljék Vaszúratha királyt különféle fegyvereikkel, lándzsákkal, kardokkal, nyilakkal és misztikus kötelekkel.
Ezek a halálos fegyverek azonban még csak meg sem tudták érinteni az alvó királyt, és a műveletlen, kutyaevő törzs tagjai ettől megrémültek. Félelmük elvette az erejüket, rövidesen még azt a kis értelmüket is elvesztették, amijük volt, zavarukban és gyengeségükben csaknem elvesztették az eszméletüket. Hirtelen megjelent egy gyönyörű asszony a király testéből, és teljesen rémületbe kergette a bennszülötteket. A hölgyet sok-sok ékszer díszítette, csodálatos illatot árasztott, pompás virágfüzért viselt a nyakában, szemöldökét ádáz haragban vonta össze, tűzvörös szeme lángolt, és olyannak tűnt, mint maga a halál. Lángoló csakrájával gyorsan végzett a törzsi vadászokkal, akik megpróbálták megölni az alvó királyt.
Ekkor a király felriadt, látta a körülötte fekvő halottakat, és megdöbbent. Tűnődni kezdett:
– Ezek mind nagy ellenségeim voltak. Ki ölte meg őket ilyen heves erőszakkal? Ki az én nagy jótevőm? – Ebben a pillanatban hangot hallott az égből:
– Azt kérded, ki segített neked. Nos, ki az a személy, aki egyedül képes arra, hogy nagy bajában bárkit megsegítsen? Nem más Ő, mint Sri Kesava, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ő, aki mindenkit megment, aki önző indíték nélkül nála talál menedéket.
E szavak hallatán Vaszúratha királyt teljesen hatalmába kerítette az Istenség Személyisége iránti szeretet. Visszatért a fővárosába, és ott úgy uralkodott, mint egy második Indra, egyáltalán minden akadály nélkül.
A tiszteletreméltó Vaszistha Muni hozzátette:
-Ezért, ó Mádhátá király, aki ezt a szent Ámalaki Ekádasit megtartja, olyan sok vallási érdemet nyer, hogy kétségkívül eljut az Úr Visnu legfelsőbb hajlékába.'”
Így végződik a Phálguna-sukla Ekádasi vagy Ámalaki Ekádasi dicsőségének története, a Brahmánda Puránából.
Megjegyzés:
A védikus bölcsesség hat ága: (1) Dzsaimini Karma-mimámszá rendszere, (2) az Úr Kapila, Devahúti fia Szánkhja rendszere, (3) Gautama és Kanada Njája filozófiája, (4) Astávakra Májáváda filozófiája, (5) Patandzsali Jóga-szútrái és (6) Srila Vjászadeva Bhágavata filozófiája.
Judhisthira Maharadzsa így szólt:
Ó Legfelsőbb Úr, hallottam tőled a Phálguna hónap (február-március) világos felére eső Ámalaki Ekádasi magyarázatát, és most arról az Ekádasiról szeretnék hallani, amely Csaitra hónap (március-április) sötét felében fordul elő. Mi a neve, ó Uram, és a megtartásával milyen eredményeket lehet elérni?
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Sri Krsna így válaszolt:
Ó legjobb király, örömmel elmondom neked és mindenki javára, milyen dicsőséges az az Ekádasi, amelyet Pápamocsani néven ismernek. Egykor Lómása Risi már elmondta ennek az Ekádasinak a történetét Mándhátá császárnak.
Mándháta király így szólt a risihez:
Ó nagy bölcs, kérlek, mondd meg nekem, valamennyi ember javára, mi a neve annak az Ekádasinak, amely Csaitra hónap sötét felére esik, és kérlek, magyarázd el, hogyan kell megtartani. Kérlek, mondd el azt is, milyen előnyöket nyer az, aki megtartja ezt az Ekádasit.
Lómása Risi így válaszolt:
A Csaitra hónap sötét felére eső Ekádasi neve Pápamocsani Ekádasi. A hittel teli bhakta számára megsemmisíti a kísértetek és démonok befolyását. Ó, oroszlán az emberek között, ez az Ekádasi megadja az élet igazi tökéletességét is, mindenféle vágyat teljesít, megtisztítja az életet minden bűnös visszahatástól, és a személyt tökéletesen erényessé teszi.
Most kérlek, hallgass meg egy történelmi eseményt ezzel az Ekádasival és Csitrarathával, a Gandharvák (mennyei zenészek) vezetőjével kapcsolatosan.
Egyszer egy szép tavaszi napon Csitraratha a mennyei táncosnők társaságában egy gyönyörű erdőbe ment, ahol nagyon sokféle virág nyílt. A lányokkal együtt sok más gandharvához és kinnarához csatlakozott, de éppen akkor látogatott oda maga az Úr Indra, a mennyek királya is. Mindenki úgy érezte, egyetlen kert sem különb, mint ez az erdő. Ott volt számos bölcs is, akik lemondásokat és vezekléseket végeztek. Csaitra és Vaisákha (április-május) hónapokban a félistenek különleges élvezettel kerestek fel ezt a mennyei kertet.
Abban az erdőben lakott egy Medhávi nevű nagy bölcs, és a rendkívül vonzó táncosnők folyton azzal próbálkoztak, hogy elcsábítsák. Különösen egy Mandzsughosá nevű leányzó törte azon a fejét, hogyan is csábíthatná el az emelkedett munit, de nem mert nagyon közel menni hozzá, annyira tisztelte a bölcset és annyira rettegett az erejétől, amit sok-sok évi aszkézis után nyert el. A bölcstől vagy két mérföldnyire verte fel a sátrát, és nagyon édesen kezdett énekelni, miközben a dobján játszott. Még a szerelem istene is izgatottá vált, amikor meglátta őt, meghallotta bájos éneklését, és megérezte szantálpép-kenőcse illatát. Eszébe jutott a saját szerencsétlen kalandja az Úr Sivával, és úgy döntött, azzal áll bosszút, hogy elcsábítja Medhávit.
Mandzsughosá szemöldökeit íjként, pillantását idegként, szemeit nyilakként és kebleit tartóként használva közeledett a szerelem istene Medhávihoz, hogy megkísértse, törje meg transzát és fogadalmait. Más szavakkal, a szerelem istene Mandzsughosát hívta segítségül, és mikor a leány rátekintett a nagyerejű és vonzó fiatal bölcsre, őt magát is felizgatta a kéjvágy. Mandzsughosá látta, hogy Medhávi nagyon intelligens és művelt, tiszta fehér bráhmanazsinórt visel a vállára vetve, szannjászi botot tart, igen csinosan ül ott Csjavana Risi ásramájában, ezért elébe lépett.
Csábítóan énekelni kezdett, miközben az övén és a bokái körül viselt kis csengettyűk gyönyörű zenei szimfóniában csendültek össze karpereceivel. Egészen elbűvölte a bölcs Medhávit. Megértette, hogy ez a gyönyörű fiatal hölgy egyesülni kíván vele, és ebben a pillanatban a szerelem istene tovább fokozta Mandzsughosá iránti vonzalmát azzal, hogy elengedte az ízlelés, érintés, látás, szaglás és hallás hatalmas fegyvereit.
Mandzsughosá lassanként közeledett Medhávihoz, teste mozgásával és édes pillantásokkal bűvölve el őt. Kecsesen letette a dobját, és átölelte a bölcset két karjával, éppen úgy, ahogyan a lián fonja körül az erős fát. Medhávit annyira lenyűgözte, hogy megszakította meditációját, és úgy döntött, játszadozik vele egy kicsit – ebben a pillanatban vége is volt szíve és elméje tisztaságának. Még az éjszaka és a nappal közötti különbséget is elfelejtette, úgy ment el a leánnyal, hogy hosszú, hosszú ideig vele szórakozzon.
Amikor Mandzsughosá látta, hogy a fiatal jógi szentsége megrendült, úgy határozott, ott hagyja és hazatér. Így szólt hát:
Ó nagy bölcs, kérlek, engedd meg nekem, hogy hazatérjek.
Medhávi így felelt:
– De még csak most jöttél ide, szépséges leány. Kérlek, legalább holnapig maradj velem.’
Mandzsughosá félt a bölcs jógi erejétől, ezért pontosan ötvenhét évig, kilenc hónapig és három napig maradt vele, de Medhávi számára ez is csak egyetlen pillanatnak tűnt. Megint így kérlelte:
– Kérlek, engedd, hogy távozzak.- Medhávi így könyörgött:
– ‘Ó kedvesem, hallgass meg. Maradj velem még egy éjszakát, és aztán elmehetsz holnap reggel. Csak addig maradj velem, amíg el nem végeztem a reggeli kötelességeimet, és el nem énekeltem a szent Gájatri mantrát. Kérlek, várj addig.
Mandzsughosá még mindig félt a bölcs nagy jógaerejétől, kényszeredetten elmosolyodott és megkérdezte:
– Meddig tart, amíg befejezed a reggeli himnuszaidat és szertartásaidat? Kérlek, légy kegyes, és gondolj arra, már eddig is mennyi időt töltöttél velem.
A bölcs végiggondolta, hány éve van már együtt Mandzsughosával, és ezután nagy megdöbbenéssel így szólt:
– De hiszen több, mint ötvenhét évet töltöttem veled! -Szemei kivörösödtek és szikrákat kezdtek hányni. Most úgy látta Mandzsughosát, mint magát a halált és lelki élete megrontóját.
– Te gonosz asszony! Elhamvaszottad vezekéseim összes nehezen megszerzett eredményét! – Dühében reszketett, és megátkozta Mandzsughosát:
– Ó, bűnös nőszemély, ó te keményszívű, te gyalázatos! Ó rossz asszony, elátkozlak, légy ezentúl gonosz kísértet, pisácsa! – A bölcs Medhávi átkától lesújtva a szépséges Mandzsughosá alázatosan esengett hozzá:
– Ó bráhmanák legjobbja, kérlek, légy kegyes hozzám, és vond vissza az átkod! Ó nagy bölcs, azt mondják, a tiszta bhaktákkal való társulás azonnali eredményekkel jár, de az átkuk csak hét nap után fogan meg. Ötvenhét évig veled voltam, ó uram, könyörülj meg rajtam! – A bölcs megenyhült:
– Ó nyájas hölgy! Most mit tegyek? Tönkretetted vezekléseim összes kincsét. Jól van, elmondom neked, hogyan szabadulhatsz meg ettől az átoktól. A március/április hónap fogyó holdjának idejére eső Ekádasit Pápamocsainak hívják, és ez minden bűnös visszahatást el tud pusztítatni. Ha szigorúan és nagy hittel megtartod ezt az Ekádasit, nem kell többé kísértetként élned.
Miután a bölcs Medhávi elmondta ezeket a szavakat, visszatért apja, a bölcs Csjavana ásramájába. Amint a bölcs Csjavana meglátta elbukott fiát, nagyon elkeseredett, és így siránkozott:
– Ó jaj! Ó jaj! Ó fiam, mit tettél? Tönkretetted magad. Nem kellett volna elpusztítanod vezekéseid összes kincsét pusztán azért, mert egy közönséges hölgy lenyűgözött. – A bölcs Medhávi így búsongott:
– Ó tisztelt apám! Szerencsétlenségből nagy bűnöket követtem el egy apszará társaságában. Ezért kérlek, mondd el, hogyan vezekelhetem le a bűnös visszahatásokat. – Bűnbánó fia szavait hallva, a bölcs Csjavana így szólt:
– Ó fiam! Minden bűnös visszahatása megsemmisül annak, aki megtartja a Pápamocsani Ekádasit, amely március/április hónap fogyó holdjának idejére esik. Ezért ezt az Ekádasit kell megtartanod.
Apja kedves szavait hallva a bölcs Medhávi különös lelkesedéssel tartotta meg ezt az Ekádasit. Ennek hatására valamennyi bűnös visszahatása megsemmisült, és nagyon jámborrá vált. Időközben Mandzsughosá is megtartotta ezt a nagyon kedvező Pápamocsani Ekádasit, és kiszabadult a kísértet létformából.
Ekkor az Úr Krisna Juddhistira királynak levonta a következtetést:
– Kedves királyom, pusztán ennek a Pápamocsani Ekádasinak a megtartásával minden bűnös visszahatás automatikusan megsemmisül. Aki ennek az Ekádasinak a dicsőségét hallja vagy akár csak olvas róla, olyan eredményt nyer, mintha ezer tehenet adományozott volna. Ennek az Ekádasinak a megtartása gyökerestől kiirtja még az olyan bűnök visszahatásait is, mint egy bráhmana vagy egy magzat megölése, borivás és kapcsolat a guru feleségével.
A lényeg, hogy mivel ez a szent Ekádasi mindennél kedvezőbb és minden bűnt elpusztít, mindenkinek szigorúan meg kell tartania.
A Kámadá Ekádasi dicsőségét a Varáha Purána írja le, az Úr Krsna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben.
Egy alkalommal Maharadzsa Judhisthíra megkérdezte az Úr Krsnát, a Jadu dinasztia koronáját:
– Ó Úr Vászudeva! Kérlek, fogadd alázatos hódolatomat. Ó Uram! Kérlek, beszélj nekem arról az Ekádasiról, amely március/április hónap növekvő holdjának idejére esik. Azt is magyarázd el, hogyan kell megtartani ezt az Ekádasit, és mi a haszna.- Az Úr Krsna így válaszolt:
– Kedves Maharadzsa Judhisthírám, kérlek, hallgasd meg figyelmesen, hogyan írja le ezt az Ekádasit a Purána. Egykor Maharadzsa Dilip, az Úr Rámacsandra dédapja megkérdezte a lelki tanítómesterét, a bölcs Vaszisthát, mi a neve, és hogyan kell megtartani azt az Ekádasit, amely március/április hónap növekvő holdjának idejére esik.
A bölcs Vaszistha így felelt:
– Ó király! Most teljesítem a vágyadat. Ennek az Ekádasinak a neve Kámadá. Ez a szent Ekádasi minden bűnös visszahatást hamuvá éget, és betartójának azt a kiváltságot adja, hogy fia születik. Most kérlek, hallgasd meg tőlem, hogy ez az Ekádasi milyen dicsőséges.
Régen, nagyon régen volt egy Ratnapur (Bhogipur) nevű város.
Ebben a gazdag városban Pundarika király uralkodott. Mindenhová elkísérték az alattvalói, akik között ott voltak a gandharvák, kinnarák és az apszarák is. Ebben a városban egy Lalitá nevű gyönyörű apszará és egy jóképű gandharva férjként és feleségként éltek. Rendkívül szerették egymást, és különféle szórakozásoknak hódoltak gazdag házukban. Lalitá szívében a férje iránti szeretet, és Lalit szívében a felesége iránti szeretet olyan forró volt, hogy egyetlen pillanatra sem bírtak elszakadni egymástól.
Egyszer Pundarika király udvarában sok Gandharva énekelt és táncolt, és Lalit is velük énekelt a felesége nélkül. Lalitá távolléte miatt Lalit hangja megbicsaklott, rosszul lépett, hibásan mondta a szöveget. Volt a hallgatóságban egy Karkotáka nevű kígyó, aki tudta ennek a titkát, és panaszt emelt Pundarika királynál Lalit viselkedése miatt. Ekkor a király nagyon dühös lett, és a következőképpen átkozta meg Lalitot:
– Ó bűnös! Ó bolond! Annyira csak a feleséged iránti kéjvágyad irányít, hogy megzavartad az énekes-táncos előadást. Megátkozlak, légy ezentúl emberevő, kannibál.
Pundarika király átka miatt Lalit azonnal nagy démonná változott. Amikor Lalitá meglátta a férje hihetetlen és ádáz külsejű formáját, a szíve nagyon megsajdult. Éjjel-nappal mély bánat gyötörte, csak arra tudott gondolni, mit tegyen, hová menjen. A kínos helyzettel mit sem törődve az erdőben élt a férjével.
Egyszer, amikor Lalitá a sűrű erdőt járt a hitvesével, a Vindhja hegység csúcsán megpillantotta a bölcs Sringi legszentebb ásramáját. Azonnal odament, és tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bölcsnek. A hölgy láttán a bölcs megkérdezte:
– Ó szépséges, ki vagy? Kinek a lánya vagy? Miért jöttél ide? – Lalitá így felelt:
– Ó nagy lélek, a Viradhanva nevű Gandharva lánya vagyok. A nevem Lalitá. Elátkozott férjemmel jöttem ide. Ó nagy bölcs! A férjem a gandharvák királya, Pundarika átka miatt vált démonná. Ó bráhmana! Nagyon elkeserít, ha ezt a rettenetes és ádáz formát látom. Ó Uram, kérlek, magyarázd el a vezeklés folyamatát, amellyel a férjem megszabadulhat az átoktól. Ó bráhmanák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekünk, mit kell tennünk, hogy ez a démoni létforma megszűnjön.- Lalitá buzgó kérelmét hallva a nagy bölcs Sringi így vigasztalta:
– Ó, Gandharva leánya! Pár nap múlva itt lesz a Kámadá nevű Ekádasi, amely március/április hónap növekvő holdjának idejére esik. Aki szigorúan megtartja ennek az Ekádasinak a fogadalmát, annak minden vágya teljesül. Ó nyájas hölgy! Az utasításom szerint kell megtartanod ezt az Ekádasit és az ezzel szerzett összes érdemet át kell adnod a férjednek. Ekkor ennek az eredményeképpen a férjed azonnal megszabadul az átoktól.
Ó, király! Miután Lalitá ezt az utasítást kapta a bölcstől, örömmel megtartotta az Ekádasi fogadalmát. Dvádasin leült a bráhmanák és a Legfelsőbb Úr Vászudéva elé, és kijelentette:
– Betartottam a Kámadá Ekádasi fogadalmát, hogy megszabadítsam az átoktól a férjemet. Most, a megszerzett jámborságom hatására szabaduljon meg a férjem ettől a démoni létformától. – Démonná változott férje, Lalit is jelen volt. Amint Lalitá befejezte az imáját, démon-férje azonnal megszabadult minden bűntől és visszanyerte isteni Gandharva formáját. Ettől fogva Lalit és Lalitá boldogan éltek együtt.
Az Úr Krsna így folytatta:
– Ó Maharadzsa Judhisthíra! Ó legjobb király! Aki meghallgatja a Kámadá Ekádasi e csodálatos történetét, annak a böjtöt minden bizonnyal meg is kell tartania, a legjobb képessége szerint. Nincs jobb Ekádasi-fogadalom, mint ez a Kámadá Ekádasi, mert ez még a bráhmana gyilkosság bűnét is eltörli, és hatásos a démoni átkok ellen.
Az április/május hónap fogyó holdjának idejére eső Varuthini Ekádasi dicsőségét a Bhavisjottara Purána írja le, az Úr Krsna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben.
Egy alkalommal Maharádzsa Judhisthíra így szólt Sri Krisnához:
– Ó Vászudéva! Alázatos hódolatomat ajánlom neked. Kérlek, mutasd be el azt az Ékádasit, amely április/május hónap fogyó holdjának idejére esik. Mondd el, mi a neve, befolyása és dicsősége. – Az Úr Krisna így válaszolt:
– Kedves királyom, ezt az Ékádasit Varuthinínek hívják. Jó szerencsét hoz ebben és még a következő életben is. Ha az élőlény megtartja ennek az Ékádasinak a fogadalmát, mely enyhíti bűnös visszahatásait, eléri az örök boldogságot, és nagy szerencse éri. E fogadalom megtartásával a boldogtalan feleség szerencsés lesz, az emberi lény boldogságot és jólétet ér el ebben az életben és a következőben is. Megszabadul a születés és halál körforgásától, minden bűnös visszahatása megsemmisül, és eléri az Úr odaadó szolgálatát.
Mandata király úgy szabadult fel, hogy megfelelően megtartotta ezt az Ékádasit. Sok király szabadult fel így, köztük Dhundhumara. Csupán a Varuthiní Ékádasinak a megtartásával annyi eredményt lehet elérni, mint tízezer évnyi lemondás végzésével. Annyi jámborságot halmozhatsz fel a Varuthiní Ékádasi megtartásával, mintha Kuruksetrán 40 kiló aranyat adományoznál a napfogyatkozás idején.
Ó legjobb király! Jobb egy elefántot adományozni, mint egy lovat. Földet adományozni jobb, mint elefántot, a szezámmagvak adományozása pedig többet ér, mint a földé. Aranyat adományozni jobb, mint szezámmagvakat, ehető magvak adományozása még jobb, mint aranyat. Bizony, nincs jobb az ehető magvak adományozásánál. Ó legjobb király! Ehető magvak adományozásával elégedetté lehet tenni az ősatyákat, a félisteneket és valamennyi élőlényt. A művelt tudósok megállapították, hogy egy leány elajándékozása éppen annyit ér, mint az ehető magvak adományozása. Maga a Legfelsőbb Úr az ehető magvak adományozását tehenek adományozásával tartotta egyenlőnek. Ezen túlmenően valamennyi adományozás között a legkiválóbb, ha másokat tudással ajándékozunk meg.
A Varuthiní Ékádasi megtartásával valamennyi adományozás eredményére szert lehet tenni. Az, aki leánya eladásából él, bizonyosan nagy bűnt követ el, és csak arra méltó, hogy a pokolban éljen a végső megsemmisülésig. Ezért senkinek, soha sem szabad vagyont elfogadnia a lányáért cserébe. Ó királyok királya! Az a házigazda, aki kapzsiságból pénzért eladja a lányát, a következő életében macska lesz. De össze sem számlálhatja jámborsága érdemeit az, aki legjobb tehetsége szerint felékesíti a leányát, és odaajándékozza egy méltó vőlegénynek, legyen az akár Csitragupta, Jamarádzsa főtitkára. Aki ezt az Ékádasit meg akarja tartani, ne egyen harangfém edényből, ne fogyasszon húst, maszura gramot, csicseriborsót, spenótot, mézet, ne fogadjon el mások által főzött ételt, ne egyen egynél többször, és ne éljen nemi életet az Ékádasi előtti naptól kezdve. Ne játsszon szerencsejátékokat, ne aludjon, ne egyen bételdiót, ne mosson fogat, ne káromoljon senkit, ne pletykáljon, ne szóljon bűnös személyhez, ne guruljon méregbe és ne hazudjon Ékádasi napján. Az Ékádasi utáni napon ne egyen harangfémből készült tányérból, ne fogyasszon húst, maszura gramot és mézet, tartózkodjon a hazugságoktól, testgyakorlástól, kemény munkától, ne egyen egynél többször, ne éljen nemi életet, ne borotválja le a haját vagy az arcát, ne kenje be a testét olajjal, és ne egyen mások által főzött ételt. Ezeket mind gondosan el kell kerülnie, különben tönkreteszi az Ékádasi fogadalmát. Ettől eltekintve egyes tilalmak nemcsak erre a három napra vonatkoznak, hanem mindig. Ha valaki az előírt szabályok és utasítások szerint tartja meg a Varuthiní Ékádasi fogadalmát, összes bűnös visszahatása megsemmisült, és eléri végső célját. Az, aki Ékádasi napján éjjel fennmarad és az Úr Dzsanárdanát imádja, minden bűntől megszabadul, és eléri az élet legmagasabb célját. Aki hall vagy olvas ennek az Ékádasinak a dicsőségéről, biztosan annyi eredményre tesz szert, mintha ezer tehenet adományozna, és valamennyi bűnös visszahatásától megszabadulva Visnu hajlékára jut.
A Szúrja Purána írja le az április/május hónap növekvő holdjának idejére eső Mohiní Ekádasi dicsőségét.
Egy alkalommal Mahárádzsa Judhisthíra megkérdezte az Úr Krsnát, „Ó Dzsanárdana! Mi a neve annak az Ekádasinak, amely április/május hónap növekvő holdjának idejére esik, és milyen folyamattal kell megtartani? Milyen érdem szerezhető a megtartásával? Kérlek, magyarázd el nekem mindezt részletesen.”
Az Úr Krsna válaszolt, „Ó Dharma fia! Kérlek, hallgass meg figyelmesen, amint elmondom neked azt a történetet, amelyet egykor a bölcs Vaszistha mondott el az Úr Rámacsandrának.
„Valamikor, nagyon régen az Úr Rámacsandra így szólt a nagy bölcs Vaszisthához, ‘Ó tisztelt bölcs! Nagy az én bánatom, mivel távol vagyok Szítától, Dzsanaka király leányától. Kérlek, magyarázd el nekem a nagy fogadalmat, amelynek betartásával minden bűnös visszahatás és szomorúság megkevesbedik.’
„A nagy bölcs, Vaszistha, aki Rámacsandra lelki tanítómestere volt, így szólt, „Kedves Ráma, a Te értelmed éles, és hittel kevert. Mi több, a kérdésed az egész emberiség javára válik. Pusztán a Te mindeneknél kedvezőbb szent neveid éneklésével és a róluk való megemlékezéssel valamennyi élőlény megtisztulhat és méltóvá arra, hogy minden kiválóságot elérjen. Mégis beszélek neked egy nagy fogadalomról, a közönséges emberek javára. Ó Úr Ráma! Az április/május hónap növekvő holdjának idejére eső Ekádasi nagyon híres, mint Mohiní Ekádasi, és rendkívül kedvező. Ennek az Ekádasinak a megtartásával elpusztul minden bűnös visszahatás, anyagi szenvedés és az illúziók hálója. Most kérlek, hallgasd meg figyelmesen, amint erről a legkegyesebb Ekádasiról beszélek Neked.
„Volt egy Bhadravati nevű szépséges város a szent Szaraszvatí folyó partján, és ott Djutimana király uralkodott. Ó Úr Ráma! Ez a király a Hold-dinasztiában született, türelmes volt és igazmondó. Szintén abban a városban élt az Úr Vinsu egy jámbor és gazdag bhaktája, akit Dhanapálának hívtak. Ez a Dhanapála sok dharmasálát vagy vendégházat, iskolát, Visnu-templomot, közkórházat, széles utat és piacteret épített a közönséges emberek javára. Azt is elintézte, hogy vizet és élelmiszert osszanak, kutakat és tavakat ásatott, hogy legyen hűvös ivóvíz és tiszta víz, virágos- és gyümölcsöskerteket is csináltatott. Ilyen módon megfelelően használta fel a vagyonát, mindenki javára, és igazán becsületére vált a nevének. Az Úr Visnu e jámbor bhaktája mindig békés volt, mások jótevője, és állandóan az Úr Visnu odaadó szolgálatát végezte. Öt fia volt, mégpedig Szamana, Djutimana, Medhavi, Szukriti és Dhrstabuddhi. Dhrstabuddhi volt a legbűnösebb. Rendkívül gonosz volt, rossz természetű, mindig rossz társaságban forgott, törvényellenes kapcsolatai voltak nem tiszta nőkkel. Kedvelte a szerencsejátékokat és a borivást. Még abban is örömet talált, ha más élőlényeket kínzott vagy megölt. Mindenféle bűnt elkövetett, hamarosan a legjámborabb apa utálatos fiává és a család szégyenévé lett. Sohasem tisztelt a félisteneket, vendégeket, ősatyákat vagy bráhmanákat. Állandóan arra gondolt, hogy bűnöket kövessen el, és ilyen módon megvetésre méltó életet élt. Ez a bűnös gazember Dhrstabuddhi sok haszontalan dologra fecsérelte apja egész vagyonát. Mindig utálatos ételeket evett, folyton bort nyakalt. Egy napon Dhanapála meglátta, hogy szégyentelen fia ráteszi a kezét egy prostituált vállára, egy nyilvános helyen, és rendkívül megharagudott. Még aznap kidobta elkényeztetett fiát a házból. Ezzel Dhrstabuddhi mindenki vonzalmát elvesztette, apjáét, anyjáét, testvéreiét, rokonaiét és barátaiét. Elvesztette a kaszt-társadalomban és a jámbor közösségben elfoglalt helyzetét, és mindenki meggyűlölte.
„Miután kidobták az apja házából, Dhrstabuddhi azzal a pénzzel hódolt bűnös hajlamainak, amit személyes ruhái és ékszerei eladásából kapott. De ez is hamarosan elfogyott. Elegendő étel hiányában a teste lassan elgyengült, lesoványodott. Úgynevezett csaló barátai belátták, hogy elszegényedett, otthagyták és mindenféle ürüggyel kárhoztatták.
„Dhrstabuddhi most tele volt szorongással. Nem volt sem étele, sem ruhája, és rendkívül kínozta az éhség. Töprengeni kezdett, ‘Hát most mit csináljak? Hová menjek? Milyen módon fogok megélni?’ Sokat gondolkodott, és eldöntötte, nincs más megoldás, lopnia kell ahhoz, hogy megéljen. Ezzel a vággyal kezdte járni a várost. Néha a király testőrei elfogták, de aztán eszükbe jutott apja nagysága, és el is engedték. Miután többször elkapták és elengedték, egy alkalommal megint letartóztatták, egy egészen különleges lopás miatt. A király elé vitték, aki súlyos büntetést szabott rá. A király így szólt, ‘Ó bűnos, ostoba teremtmény, nem maradhatsz tovább ebben a királyságban, mert te vagy a legnagyobb bűnös. Egyelőre elengedlek, de azonnal hagyd el ezt a királyságot, és menj, ahova neked tetszik.’
„Dhrstabuddhi rettegett attól, hogy megint megbüntetik, és elhagyta a királyságot. Jó messzire ment, és egy sűrű erdőbe jutott. Ebben az erdőben már annyira szenvedett az éhségtől és szomjúságtól, hogy válogatás nélkül megölte az állatokat és madarakat, és megette a nyers húsukat. Éveken át kóborolt az erdőben, mint vadász, a kezében mindig íjj és níl volt, megölte az ártatlan állatokat, és bűnös dolgokat követett el.
„Dhrstabuddhi mindig szerencsétlen és aggodalmas volt, de egy napon, amint az erdőt rótta, valamilyen múltbeli kegyes cselekedet következtében elérkezett a nagy bölcs és aszkéta, Kaundinja szent ásramájához. Vaiszakha (április/május) hónapja volt, és a nagy bölcs Kaundinja éppen hazatért, miután megfürdött a Gangeszben. A gondviselés úgy akarta, hogy a nagy bánattal és szomorúsággal sújtott Dhrstabuddhi véletlenül megérintett egy vízcseppet, amely a bölcs ruhájáról hullt alá. Dhrstabuddhi azonnal megszabadult bűnös visszahatásaitól. Összetett kezekkel és nagy alázattal szólt a bölcs Kaundinjához, ‘Ó nagy bráhmana, én vagyok a legbűnösebb személy. Nincs olyan bűn, amit ne követtem volna el. Most kérlek, tanítsd meg nekem azt a legkiválóbb vezeklést, amelyet még egy olyan nyomorult személy is elvégezhet, amilyen én vagyok. Határtalanul sok bűnt követtem el, így elvesztettem a házamat, vagyonomat, a rokonaimat és a barátaimat. Az elme gyötrelmeinek óceánjában fuldoklom.’
„A nagy bölcs Kaundinja hallotta Dhrstabuddhi e szavait, maga is elbúsult a más bánata láttán, és így szólt, ‘Elmondok neked egy kiváló módszert, amellyel minden bűnös visszahatásodat nagyon rövid idő alatt megsemmisítheted; kérlek, hallgass meg figyelmesen. Az április/május hónap növekvő holdjának idejére eső Mohiní Ekádasi a sok-sok életen át felhalmozott bűnös visszahatások akkora hegyét pusztítja el, mint a Szumeru. Ezért ezt az Ekádasit kell nagy hittel megtartanod.’
„Mikor Dhrstabuddhi meghallotta a nagy bölcs e szavait, megörült, és illő módon megtartotta ezt az Ekádasit a szabályok és utasítások szerint, ahogyan a bölcs oktatta. Ó legjobb király! E Mohiní Ekádasi megtartásával a legbűnösebb Dhrstabuddhi nagyon hamar megszabadult midnen bűnös visszahatástól, és isteni testet öltve, Garuda hátán lovagolva tért vissza az Úr Visnu mindeneknél kedvezőbb hajlékába. Ó Rámacsandra! Ez a fogadalom biztosan eloszlat mindenféle illúziót és a tudatlanság sötétségét. A szent vizekben való fürdéssel, adományozással és áldozatok végzésével felhalmozott jámborságot össze sem lehet összehasonlítani azzal a kegyességgel, amit a a Mohiní Ekádasi megtartója elér.
A Brahmánda Purána az Úr Krsna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben írja le az Apará Ekádasit, amely május/június hónap növekvő holdja idejére esik.
Egy alkalommal Maharadzsa Judhisthíra megkérdezte az Úr Krsnát:
„Ó Úr Krsna, ó Dzsanárdana, mi a neve annak az Ekádasinak, amely május/június hónap növekvő holdjának idejére esik, és mi a dicsősége? Kérlek, hogy mondj el nekem mindent”
Az Úr Krsna így válaszolt:
„Ó Maharadzsa Judhisthíra, intelligens kérdést tettél fel, amely valójában mindenkinek a javára válik. Ezt az Ekádasit Aparának hívják. Ó király! Ez az Ekádasi rendkívül nagy jámborságot azoknak, akik megtartják, és valamennyi bűnös visszahatásukat megsemmisíti. Ennek az Apará Ekádasinak a megtartásával nagyon sok súlyos bűn megsemmisül, például egy bráhmana megölése, egy tehén megölése, magzat megölése abortusz útján, mások bírálata, törvényellenes nemi élet, hazugságok, hamis tanúságtétel, kérkedés mások előtt, a Védák olvasása vagy tanítása pénzért, valamint az, ha valaki összeírja a saját szentírását. Egy csaló, egy hamis asztrológus és egy sarlatán orvos éppen annyira bűnös, mint az, aki hamisan tanúskodik. Mindezeket a bűnöket gyökerestől kiírtja az Apará Ekádasi megtartása. Bármely ksatrija, aki felhagy a hivatásával és elszalad a csatamezőről, biztosan le fog esni foglalkozásbeli helyzetéből, és a pokolra jut. Ha viszont egy ilyen személy nagy hittel megtartja ezt az Ekádasit ő is eléri a mennyei bolygót.
Az Úr Krsna így folytatta:,Ó király! Biztosan nagy bűnöket halmoz fel egy tanítvány, aki káromolja a lelki tanítómesterét, miután megkapta tőle a tudást. De még egy ilyen elkárhozott, bűnös személy is megszabadulhat a bűnös visszahatásaitól és elérheti a legmagasabb célját, ha ezt az Ekádasit megtartja. Ó királyok királya! Azt az eredményt, amit valaki azzal nyer, hogy háromszor megfürdik a Puskar tóban Kártika hónapban, azt a jámborságot, amit azzal gyűjt, hogy fürdőt vesz Prajágnál január havában, amikor a Nap a Bak jegyébe lép, azokat az eredményeket, amelyeket azzal szerez, hogy megtartja a Sivaratri fogadalmat Kásiban és áldozatokat ajánlj fel Visnu lótuszvirág lábainak Gajában, azokat a kedvező eredményeket, amelyeket azért kap, mert akkor fürdött a Gautamí folyóban, amikor a Jupiter bolygó az Oroszlánba lépett, ha ellátogatott Kedarnáthába a Kumbha-mela alatt, ha felkereste Badrináthát és ott imádkozott, ha napfogyatkozás alatt fürdött a Kuruksetrán, vagy ha elefántokat, lovakat, teheneket, aranyat és földet adományozott – mindezeket könnyen megkaphatja, ha megtartja az Apará Ekádasi fogadalmát. Olyan ez, mint a bűnös tettek fáját kivágó éles fejsze, és olyan, mint a lobogó erdőtűz, amely hamuvá éget minden bűnös tettet. Olyan, mint a bűnös tettekből született sötétséget eloszlató, ragyogó Nap, és olyan, mint az oroszlán a szarvasnak, a bűnös tettek erdejében. Ó király! Az ember eléri az Úr Visnu mindeneknél kedvezőbb hajlékát, ha megtartja ezt az Ekádasit, és az Úr Visnut az Ó, Trivikrama formájában imádja. Mindenki megszabadul összes bűnös visszahatásától, aki hall vagy olvas ennek az Ekádasinak a dicsőségéről, amelyet mindenki javára mondtam el neked.”
A május/június hónapra (a növekvő hold idejére) eső Nirdzsalá Ekádasiról a Brahma-vaivarta Purána beszél, a Vjászadeva és Bhímaszena közötti beszélgetésben.
Egyszer Bhímaszena, Judhisthíra öccse, a nagy bölcshöz, Vjászadevához fordult: „Ó megműveltebb és legnagyobb imádatra méltó nagyapa, kérlek, hallgasd meg a kérésemet. A bátyám, Judhisthíra, anyám, Kuntideví, a fivéreim, Ardzsuna, Nakala és Szahadeva, valamint Draupadi semmit nem esznek Ekádasi napján. Mindig azt mondják nekem, de különösen Judhisthíra, hogy nekem is böjtölnöm kellene Ekádasin. De én mindig azt mondom nekik, tudom ugyan, hogy az Ekádasin tartott böjt a szentírások parancsa, mégsem bírom elviselni az éhséget, és ezért képtelen vagyok böjtölni. Adhatok adományokat a legjobb tehetségem szerint, imádhatom az Úr Kesavát a megfelelő szabályok és előírások szerint, de böjtölni nem tudok. Ezért kérlek, oktass engem, hogyan nyerhetem el az Ekádasi eredményét anélkül, hogy böjtölnöm kellene.”
Bhímaszéna szavait hallva Sri Vjászadeva így szólt: „Ó Bhíma! Ha a mennyei bolygókra akarsz jutni és el akarod kerülni a pokoli bolygókat, akkor tartózkodnod kell az evéstől minden hónap mindkét Ekádasiján.”
Bhíma így szólt: „Ó nagy bölcs! Számomra lehetetlen, hogy minden évben 24 Ekádasin át böjtöljek, az Úr utasítása szerint. De mit is mondjak arról, hogy éjjel és nappal böjtöljek, amikor még egy pillanatra sem tudom elviselni az éhségemet. Az éhség ‘brika’-ként (‘brika’ jelentése: farkas) ismert tüze mindig ott van a gyomromban, és csak a falánk evés oltja el. Évente egy napig még csak tudok böjtölni, ha nagyon összeszedem magam. Ezért kérlek, taníts meg engem arra a fogadalomra, amit be tudok tartani, és jó eredményekre tehetek szert ebben az életben és a következőben.”
Sri Vjászadeva így szólt: „Ó király! Te már hallottál tőlem a védikus vallásos elvekről és az emberi lények kötelességeiről. De ebben a Kali korszakban nem mindenki képes betartani ezeket a szabályokat és előírásokat. Ezért most elmondok neked egy fenséges módszert, amellyel nagy eredményeket érhetsz el. Valamennyi Purána lényege ez a módszer. Soha sem jut a pokolra az, aki böjttel tartja meg a növekvő és a fogyó hold Ekádasijait.”
Vjászadeva e szavait hallva Bhímaszena, a legerősebb harcos megrettent, remegni kezdett, mint egy levél a banjan fán, és így szólt: „Ó nagyapa! Mit tegyek? Teljesen képtelen vagyok arra, hogy egész évben, havonta kétszer böjtöljek. Ezért, ó Uram, kegyeskedj megtanítani a legnagyobb érdemmel járó fogadalomra, valamint arra, hogyan érhetek el a megtartásával valamennyi eredményt.”
Ekkor Sri Vjászadeva így válaszolt: „Nirdzsalá Ekádasinak nevezik azt a napot, amely május/június hónap növekvő holdjának idejére esik és a Nap vagy a Bika vagy az Ikrek csillagképében tartózkodik. Ezen az Ekádasin teljes böjtöt kell tartani, még vizet sem szabad inni. Még a megtisztulást szolgáló acsamanát is úgy kell elvégezni, hogy csak annyi vizet lehet meginni, amennyiben meg lehet mártani egyetlen mustármagot vagy egy csepp aranyat. Ilyen kis vizet végy a tenyeredbe, amelyet úgy tartasz, hogy a tehén füléhez hasonlítson. Ha valaki ennél több vagy kevesebb vizet iszik, az annyi, mintha bort inna. Ezen az Ekádasin egyáltalán nem szabad enned, különben megszegted a fogadalmat. Még vizet sem szabad innod Ekádasi napkeltétől Dvádasi napkeltéig. Ilyen módon, ha szigorúan, vízivás nélkül megtartod ezt az Ekádasit, annyi eredményre tehetsz szert, mintha az év összes Ekádasiját megtartottad volna. Dvádasi napján, kora reggel meg kell fürdened, aranyat és vizet kell adományoznod a bráhmanáknak. Ezután boldogan együtt étkezhetsz a brahmanákkal.
Ó Bhímaszena! Most kérlek, hallgasd meg, mennyi jámborságot halmozhatsz fel ennek az Ekádasinak a megtartásával. Pusztán ezzel annyi eredményt érhetsz el, mintha az egész évben valamennyi Ekádasit megtartottál volna. Egy alkalommal így szólt hozzám az Úr Visnu, aki kagylót, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tart a kezében: ‘Ha egy személy feladja a vallás minden változatát, meghódol előttem, és megtartja ezt a Nirdzsalá Ekádasit, amely nagyon nekem nagyon kedves, bizonyosan megszabadul minden bűnös visszahatástól. A Kali-jugában nem lehet elérni a legmagasabb célt vagyon elajándékozásával, semmi haszonra nem lehet szert tenni a szmárta szabályok és előírások betartásával. A védikus vallásos elvek már nem is léteznek ebben a Kali korszakban, amelyet sokféle hiba szennyez.
Ó Váju fia! Mit mondhatnék még? Bizony, az evés minden Ekádasin tilos, Nirdzsalá Ekádasin még a vízivás is. De ennek az Ekádasinak a megtartásával annyi jámborságot szerzel, mintha felkerestél volna valamennyi szent helyet. A halál idején egy ilyen személyhez nem az ádáz külsejű Jamadúták közelednek, hanem az isteni külsejű Visnudúták viszik magukkal Visnu hajlékába. Aki ennek az Ekádasinak a megtartása után vizet és teheneket adományoz, valamennyi bűnös tettétől megszabadul.”
Amikor a többi Pándava meghallotta, milyen dicsőséges ez az Ekádasi, elhatározták, hogy meg fogják tartani. Attól a naptól fogva Bhímaszena is megtartotta ezt a Nirdzsalá Ekádasit, amely Pándava Nirdzsalá vagy Bhímaszena Ekádasi néven vált híressé. Ennek az Ekádasinak a megtartásával még azok a bűnös tettek is hamuvá égnek, amelyek akkorák, mint a Szumeru vagy a Mandra hegy. Ó király! Az Úr Krsna kijelentette: kimeríthetetlenekké válnak a Nirdzsalá Ekádasin napján végzett jámbor tettek, például fürdés a szent helyeken, adományozás, védikus mantrák éneklése és áldozatok bemutatása.
Aki odaadással olvas vagy hall ennek az Ekádasinak a dicsőségéről, az visszatér Vaikuntha hajlékába. Ha meghallgatja, milyen dicsőséges ez az Ekádasi éppen annyi eredményt nyer, mintha egyszerre tartaná meg az Amávaszjá és Pratipada fogadalmait, valamint áldozatokat ajánlana fel az ősatyáknak nap-fogyatkozás alatt.
A Brahma-vaivarta Purána az Úr Krsna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben írja le, mennyire dicsőséges az az Ekádasi, amely június/július havában a fogyó hold idejére esik.
Egy alkalommal Maharadzsa Judhisthíra így szólt:
– Ó Legfelsőbb Úr! Ó Madhuszúdana! Hallottam a Nirdzsalá Ekádasi dicsőségét. Most arról az Ekádasiról szeretnék hallani, amely június/július hónapban a fogyó hold idejére esik. – Az Úr Krsna így válaszolt:
– Ó király! Beszélni fogok arról az Ekádasiról, amely június/július havára esik. Ennek az Ekádasinak a neve Joginí, elpusztít minden súlyos bűnös visszahatást, és kiszabadít az anyagi létezés óceánjából. Ó legjobb király! Most elmondok neked egy történetet a Puránákból, amely megvilágítja ezt az igazságot:
Kuvera, Alakapuri királya, rendíthetetlen híve volt az Úr Sivának, és rendszeresen imádta őt. Volt egy Hema nevű Jaksa kertésze, akinek Viszalaksi volt a felesége. Viszalaksi rendkívül szép volt, és Hema nagyon ragaszkodott hozzá. Hema rendszeresen virágokat szedett a Manasza-szarovara tóból, és azokat átadta Kuverának, a Jaksák királyának, hogy imádja az Úr Sivát. Egy alkalommal elhozta ugyan a virágokat a Manasza-szarovara tóból, de ahelyett, hogy azokat Kuverához vitte volna, drága hitvese szerelmétől megkötözötten otthon maradt.
Ó király! Így aztán Kuvera azon a napon nem kapott virágot. A Jaksák királya hat órán át várt Hemára. A virágok hiányában nem tudta bevégezni az Úr Siva imádatát. Rendkívül dühös lett, és azonnal elküldte a szolgáját, tudja meg, miért késik a kertész.
Egy idő múlva a Jaksa küldönc visszatért, és így szólt a királyhoz:
– Ó uram, Hema otthon élvezi a felesége társaságát.
E szavakat hallva Kuvera még dühösebb lett, és azonnal megparancsolta a szolgáinak, hogy hozzák elé Hemát. Hema Mali rájött, hogy nagy hibát követett el, szégyenkezve, nagy félelemmel lépett Kuvera elé, és felajánlotta tiszteletteljes hódolatát. Kuvera már egész testében reszketett, a szemei vörösekké váltak a haragtól, és így szólt:
– Ó te bűnös! Ó vallásos elvek elpusztítója, tiszteletlen voltál az én imádatra legméltóbb urammal, Sri Sankarával, a saját érzékkielégítéseddel foglalkoztál, ezért most megátkozlak. Fehér lepra fog sújtani, és örökre távol kell élned szeretett feleségedtől. Ó alantas osztálybeli bolond! Azonnal el kell hagynod ezt a helyet!
Amint Kuvera megátkozta, Hema Mali azonnal lezuhant Alakapuriból, és ebben a világban született meg. Fehér lepra sanyargatta, és rendkívül nyomorult helyzetben élt. Így jutott el egy csodálatos, sűrű erdőbe, saját gondolataival is küszködve, étel és víz nélkül. Ebben az erdőben éjjel-nappal az éhség és szomjúság kínjaitól szenvedett. Nappal nem találhatott semmi boldogságot, éjjel nem tudott aludni. Télen-nyáron sokat kínlódott. De mivel nagy hittel segített az Úr Siva imádatában, az emlékezete ép maradt. Igaz, hogy sokféle bűnt elkövetett, de emlékezett a korábbi tetteire, tiszta és éber maradt a tudata.
Sokat vándorolt az erdőben, aztán szerencsésen megérkezett a Himalája hegyhez. Ide-oda járkált, és a gondviselés kegyéből olyan nagy szerencse érte, hogy találkozott a nagy bölccsel Márkandejával, aki a legjobb az aszkéták között, és aki hét kalpán át él. Mivel Hema Mali nagyon bűnösnek érezte magát, megállt, és a bölcstől illő távolságban ajánlotta fel alázatos hódolatát. A jószívű bölcs, Márkandeja maga elé szólította a leprasújtotta embert, és megkérdezte:
– Ó te! Hogyan jutottál ebbe a szörnyű bajba? Milyen bűnös és kárhozatos tetteket követtél el, hogy ilyen nyomorult helyzetet kell elszenvedned?’- Ennek hallatára Hema Mali így válaszolt:
– Ó nagy bölcs! Kuverának, a Jaksák királyának a kertésze vagyok. A nevem Hema Mali. Rendszeresen virágokat szedtem a Manasza Szarovara tóból, és átadtam azokat uramnak, Kuverának. Kuvera ezekkel a virágokkal imádta az Úr Sivát. Egy napon megkésve adtam át uramnak a virágokat, mert kéjes vágyaimat elégítettem ki a feleségemmel. Ezért Kuvera, a Jaksák királya megharagudott és megátkozott engem. Ezért szenvedem most a fehér lepra nyomorúságát, ezért kellett elválnom a hitvesemtől. De most nem tudom, hogy ez a szerencsétlen lélek miért vált hirtelen olyan szerencséssé, hogy olyan nagy személyiséggel találkozzon, amilyen te vagy. Hallottam, hogy a szentek mindig nagyon nagy szomorúsággal látják mások szenvedését, és azon vannak, hogy jót tegyenek. Ó nagy bölcs! Ma ez az elbukott lélek kedvező eredményekre vágyakozik, és meghódol előtted. Kérlek, légy olyan kegyes, és szabadítsd meg.
A nagy bölcs Márkandeja részvéttel szólt hozzá: ‘
– Ó kertész! Megtanítok neked egy rendkívül kedvező és áldásos fogadalmat. Tartsd meg a Joginí néven ismert Ekádasit, amely június/július hónap fogyó holdjának idejére esik. Jámborságának hatására biztosan meg fogsz szabadulni attól az átoktól, hogy leprában szenvedsz.
A nagy bölcs, Márkandeya e tanításának hallatára Hema Mali nagyon megörült, és hálásan ajánlotta fel alázatos tiszteletét. Ezután kellően megtartotta ezt a szent Ekádasi-fogadalmat, ahogyan a bölcs oktatta. A fogadalom hatására visszanyerte félisteni formáját. Ezután hazatért és újból a feleségével élhetett.
A Joginí Ekádasi megtartása annyi eredménnyel jár, mintha valaki megvendégelne 88000 bráhmanát. Ez az Ekádasi minden bűnös visszahatást megsemmisít és nagy jámborságot ad.
Jogini Ekadasi ki, jaya!
Sajana Ekadasi
A Sajaná, Devasajani vagy Padma Ekádasiról a Bhavisjottara Purána beszél az Úr Krsna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben. Egy alkalommal Maharadzsa Judhisthíra így szólt: „Ó Kesava! Mi a neve annak az Ekádasinak, amely június/július hónapban a növekvő hold idejére esik? Melyik istenséget kell imádni ezen a szent napon, és mik a szabályok és az előírások ennek az Ekádasinak a megtartásához? Kérlek, magyarázd el nekem ezeket a részleteket.”
Az Úr Krsna így válaszolt:
„Ó, ennek a világnak a fenntartója! Sri Nárada Muni már feltette ezt a kérdést az Úr Brahmának. Most kérlek, hallgasd meg tőlem azt a csodálatos történetet, amelyet az Úr Brahmá mesélt el válaszul Nárada Muninak. Egyszer a nagy szónok és legjobb bölcs, Nárada így szólt az Úr Brahmához: ‘Ó apám! Mi a neve annak az Ekádasinak, amely június/július hónapban a növekvő hold idejére esik? Kegyeskedj elmagyarázni, hogyan kell megtartanom ezt az Ekádasit, hogy a Legfelsőbb Úr Visnunak örömet szerezzen.’
Az Úr Brahmá így válaszolt:
‘Nincs más fogadalom ebben az anyagi világban, amely annyira szent, mint az Ekádasi fogadalma. Nagyon is meg kell tartani az Ekádasi-fogadalmat, hogy valamennyi bűnös visszahatás megsemmisüljön. Biztosan a pokolra jut az a személy, aki nem tartja meg az Ekádasit ebben a világban. A június/július hónap növekvő holdjának idejére eső Ekádasit Devsajáni vagy Padmá Ekádasinak hívják. Ezt az Ekádasit kell megtartanod, hogy örömet szerezz a Legfelsőbb Úr Hrsíkesának.’
A Purána elmondja, hogy volt egy Mandata nevű szent császár, aki az egész világ felett uralkodott. A napisten dinasztiájában született, rendkívül hatalmas volt, és mindig az igazság bajnoka. Ez a király kegyesen és gyengéden bánt az alattvalóival, mintha azok a saját gyermekei lettek volna. E jámbor király birodalmában nem volt éhínség, szárazság, semmiféle betegség. Az összes alattvalója békésen, minden aggodalom nélkül élt, és nagyon gazdag volt. Nem volt olyan érték a király kincseskamrájában, ami ne törvényesen került volna oda. Ilyen módon a király és alattvaló boldogan élték világukat.
Sok-sok év után, a gondviselés és néhány bűnös tett miatt három egymásra következő éven át nem esett az eső a királyságban. Mivel nem volt étel, az emberek nagyon szenvedtek az éhségtől, és tele voltak aggodalmakkal. Élelem hiányában nem lehetett bemutatni a különböző áldozatokat, és a Védákat sem tanulmányozták. Ekkor az összes alattvaló a király elé járult, és könyörögni kezdtek: ‘Ó király! Kérünk, hallgasd meg a szavainkat, amelyek végső soron a javunkra válnak. A szentírásokban a vizet így említik: ‘Nara’. A Legfelsőbb Úr az ‘ajanában’ lakozik, ezért az egyik neve Nárájana. A Legfelsőbb Úr Visnu a felhők formájában mindent áthat. Egyedül Ő küldi az esőt. Az ehető magvak az esőből keletkeznek, és az élőlények magvakon élnek. Alattvalóid most éppen nagyon szenvednek, és megfogyatkozik a számuk, mivel nincs ennivalójuk. Ó legjobb király! Kérlek, találj valami orvosságot nyomorúságos helyzetünkre, állítsd vissza a békét és a jólétet közöttünk.’
A király így válaszolt:
‘Igaz az, amit mondtok. Az ehető magvakat úgy tekintik, mint Brahmant. Mindent az ehető magvak tartanak fenn. Az egész világ élőlényei magvakon élnek. A Puránák és egyéb szentírások világosan megmondják, hogy a király bűnös tettei miatt ő maga és alattvalói is szenvednek. Bár a saját vizsgálódásommal és értelmemmel semmilyen hibámat nem látom, mégis azon leszek, hogy mindent megtegyek, ami alattvalóim javára szolgál.’
Miután Mandata király mindezt elmondta, összehívta nagyobb seregeit, és miután felajánlotta a hódolatát Brahmának, behatolt az erdőbe. Rendszeresen végiglátogatta a nagy bölcsek és aszkéták ottani ásramáit. Miközben a király ilyen módon járta az erdőt, a gondviselés kegyéből találkozott a nagy bölccsel, Angirával, Brahmá fiával. A bölcs Angira éppen olyan ragyogó volt, mint Brahmá, és fényessége megvilágította mind a négy égtájat. Amint az érzékein uralkodó király meglátta őt, azonnal leszállt a kocsijáról, és tiszteletteljes hódolatát ajánlotta fel a bölcs lábainál. Ezután összetette a kezeit, és imákat ajánlott fel. Viszonzásul a bölcs megáldotta a királyt.
Ezután a bölcs megkérdezte tőle, hogy miért jött és hogy megy a sora a királyságának. A király így válaszolt: ‘Ó Uram! A vallásos elvek szerint uralkodtam a királyságomban, de az utóbbi három évben mégsem esett az eső. Ezért az alattvalóim rendkívül szenvednek, én pedig nem tudtam megszüntetni az okát, hiszen nem tudom, hogy mi az. Ma eljöttem a te lótuszvirág lábaidhoz. Kegyeskedj megmondani nekem, hogyan élhetnének alattvalóim békében, hogyan érhetik el a jó szerencsét.
A bölcs Angira így válaszolt:
‘Ó király! Ez a jelenlegi világkorszak, a Szatja-juga valamennyi közül a legjobb. Ebben a jugában az emberek a Legfelsőbb Brahmant imádják. A négy vallásos elv is megnyilvánul ebben a jugában. Senki másnak nem kell vezekléseket végeznie, kivéve a bráhmanáknak. Ennek ellenére egy súdra ezt teszi a te királyságodban. Törvényellenes magatartása miatt szenveded el a következményeket a szárazság formájában. Ezért próbálkozz meg azzal, hogy megölöd, és így békét és jólétet hozol a királyságodba.’
A király így szólt:
‘Ó nagy bölcs, számomra lehetetlen, hogy megöljek egy ártatlan személyt, aki vezekléseket végez. Ezért arra kérlek, taníts nekem valami egyszerű megoldást.’
Ezután a bölcs felelt,
‘Ó király, ha így van, akkor tartsd meg a Padmá vagy Devasajáni néven ismert szent Ekádasit, amely június/július hónapban a növekvő hold idejére esik. E fogadalom hatására biztosan lesz eső a királyságodban. Ez az Ekádasi megad minden jó szerencsét és tökéletességet. Minden akadályt megsemmisít a tökéletesség útján. Ó király! Ezt az Ekádasit kell megtartanod, az alattvalóiddal együtt.’
Miután a király végighallgatta a nagy bölcs bíztató szavait, felajánlotta a hódolatát és visszatért a palotájába. Azután, Asádha vagy június/július havában a kellő módon megtartotta ezt a kedvező Padmá vagy Sajaná Ekádasit. Ennek hatására csak úgy ömlött az eső a királyságában. Nem volt többé vízhiány, hamarosan az egész világ megtelt ehető magvakkal, és a Legfelsőbb Úr Hrsíkesa kegyéből mindenki boldogan élt. Ezért mindenkinek az a kötelessége, hogy megtartsa ezt a szent Ekádasit, amely mindenkinek boldogságot és felszabadulást adományoz. Minden bűnös visszahatása megsemmisül annak, aki hallja és olvassa ennek az Ekádasinak a dicsőségét.
Ezt az Ekádasit Visnu Sajani Ekádasi néven is ismerik. A bhakták különleges odaadással tartják meg ezt az Ekádasit, hogy örömet szerezzenek az Úr Visnunak. Nem törekszenek sem anyagi élvezetekre, sem felszabadulásra, inkább azért imádkoznak, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezhessenek az Úrnak. Ezzel az Ekádasival kezdődik a Csaturmaszja híres fogadalma. A bhakták azzal tartják meg a Csaturmaszja-fogadalmat, hogy az Úr kedvteléseit hallgatják és éneklik négy hónapon keresztül, azzal a nappal kezdve, amelyen az Úr Hari lefekszik, egészen addig a napig, amelyen felébred.”
Maharadzsa Judhisthíra így szólt az Úr Krsnához, „Ó Krsna! Kérlek, mondd el nekem, hogyan kell megtartani ezt a Sri Visnu Sajaná Vratát vagy Csaturmaszja-vratát.” Az Úr Krsna így válaszolt: „Ó király! Amikor a Nap a Rák jegyében tartózkodik, akkor Sri Madhuszúdana, az egész világegyetem Ura aludni tér, és amikor a Nap átmegy a Mérleg jegyébe, az Űr felébred. A Csaturmaszja-fogadalom Sajaná Ekádasi napján kezdődik. Ó Judhisthíra király! Fürdés után az Úr Visnut sárga ruhába kell öltöztetni. Ezután ágyat kell készíteni, le kell teríteni fehér lepellel, és le kell fektetni az Urat. Még előbb a képzett bráhmanáknak meg kell fürdetniük az öt hozzávalóval, amelyek a joghurt, tej, ghí, méz és cukor. Ezután le kell törölni az Úr testét egy kendővel, és be kell kenni illatos szantálpéppel. Ezután füstölő, ghí mécses és virágok felajánlásával, odaadással kell imádni az Urat.
A Csaturmaszja-fogadalom betartását el lehet kezdeni akár az Ekádasi, akár a Dvádasi, Púrnimá, Astami vagy Szankranti napján (amikor a Nap a Rák jegyébe lép). A Csaturmaszja-fogadalom azon a Dvádasi napon ér véget, amely az Utthána Ekádasi utáni napra esik, Kártika havában. Az a személy, aki az Úr Hariról megemlékezve tartja meg a Csaturmaszja-fogadalmat, napként ragyogó repülőgépen tér vissza az Úr Visnu hajlékába. Hét életen át kimeríthetetlen boldogságot kap az, aki kitakarítja a templomot és udvarát, virágokkal és kúszónövényekkel díszíti, valamint legjobb képessége szerint megvendégeli a bráhmanákat a fogadalom végén. Aki a fogadalom alatt ghí mécseseket ajánl fel az Úrnak, szerencsés és gazdag lesz. Aki három különböző időpontban – reggel, délben és este – 108-szor elmondja a Gajatri mantrát, annak nem kell többé bűnös tetteket elkövetnie. Nagy örömet lel az Úr Vjászadeva az ilyen személyben, aki visszatér Visnu hajlékába. Aki a fogadalom végén 28 vagy 108 edény szezámmagot ajánlj fel az intelligens bráhmanáknak, az megszabadul a teste, elméje és beszéde által felhalmozott bűnös visszahatásoktól. Minden betegségtől megszabadul, és értelmes gvermekei lesznek
Annak, aki az odaadó szolgálatot gyakorolja, nem szabad ágyban aludnia abban a négy hónapban, amely alatt az Úr Dzsanárdana pihen. Csaturmaszja alatt tilos a nemi élet, kivéve a havi vérzés napjait. Ezt a fogadalmat böjttel kell megtartani – ez lehet csak vacsora, napi egyszeri étkezés, vagy az, hogy valaki csak azt eszi meg, ami jön, anélkül, hogy kérné. Aki Csaturmaszja alatt az Úr Visnu előtt énekel és imádkozik, a Gandharvák bolygójára kerül. Aki felhagy a gÚr (nádcukor, szörp vagy szirup formájában) vagy juggery (a kókuszpálma nedvéből nyert cukor) élvezetével, fiúk és fiúunokák áldásában részesül. Az olaj elhagyásával széppé válik és elpusztulnak az ellenségei. Ha a keserű, csípős, savanyú, édes és sós ételek ízéről mond le, csúnyaságán és testszagán diadalmaskodik. A mennyei bolygókra jutnak és Vidjádharákká válnak azok, akik felhagynak a virágok élvezetével. Minden betegsége elmúlik annak, aki nem rág többé bételdiót. Ha valaki a puszta padlóról eszik, eléri Indra mennyei hajlékát. Ha a tej és joghurt élvezetéről mond le Krsna kedvéért, Goloka legfelsőbb hajlékába jut. Az, aki nem vágja le a körmeit és nem borotválja le a fejét, annyira szerencsés lesz, hogy megérintheti az Úr Visnu lótuszvirág lábait. Hattyúvonta repülőgépen tér vissza az Úr hajlékába az, aki körüljárja az Úr templomát.”
Rama Ekadasi
Leesett lelkek felemeléséért egy sokkal magasabb tudatosságba
Krishna Paksha (sötét holdciklus)
A Ramá Ekádasi dicsőségét a Brahmavaivárta Purána írja le az Úr Krisna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben.
Maharadzsa Judhisthíra így szólt:
– Ó, Dzsanárdana! Mi a neve annak az Ekádasinak, amely október/november havában a fogyó hold idejére esik? Kérlek, magyarázd ezt el nekem. Az Úr Krisna így válaszolt:
– Ó oroszlán a királyok között! Ennek az Ekádasinak a neve Ramá Ekádasi, és minden bűnös visszahatást legyőz. Most kérlek, hallgasd meg e szent Ekádasi dicsőségét.
Valamikor régesrégen volt egy Mucukunda nevű híres király. Jó barátja volt Indrának, a mennyek királyának. Olyan személyiségekkel is barátkozott, mint Jamarádzsa, Varuna, Kuvera és Vibhiszana. Ez a király nagyon igazságos volt, és mindig ragaszkodott az Úr Visnu odaadó szolgálatához. Királyságában a megfelelő módon uralkodott.
Az idők folyamán Mucukunda királynak lánya született. Csandrabhaga, a legkiválóbb folyó után nevezték el. Idővel házasságot kötött a jóképűSobhanával, aki Csandraszena fia volt. Egyszer Sobhana Ekádasi napján ment el apósa házába. Csandrabhagát nagy aggodalom töltötte el, és töprengeni kezdett:
– Ó Uram! Most mi lesz? A férjem nagyon gyenge, és nem bírja elviselni az éhséget. Ráadásul az apám nagyon szigorú. Ekádasi előtti napon általában elküldi egy szolgáját, hogy kihirdesse, ezen a napon senki sem ehet.
Amikor ez a szokás Sobhana fülébe jutott, így szólt kedves feleségéhez:
– Ó, kedvesem! Most mit csináljak? Mit tehetek, hogy megvédjem az életemet, és ne hágjam át a király parancsát? – Csandrabhaga így felelt:
– Ó uram! Apám királyságában ma még az elefántoknak, lovaknak és egyéb állatoknak sem engedik meg, hogy egyenek, az emberi lényekről nem is beszélve. Ó férjem, akkor hogyan ehetnének az emberek? Ó tisztelt férjem! Ha ma enned kell, akkor vissza kell térned a házadba. Alaposan gondold meg, és döntsd el. – Sobhana meghallgatta a felesége szavait, majd így válaszolt-:
– Valóban igaz, amit mondasz, de én meg kívánom tartani ezt az Ekádasit. Ami a sorsom, az biztosan bekövetkezik.
Sobhana eldöntötte hát, hogy megtartja ezt a szent Ekádasit, az éhség és a szomjúság mégis erőt vett rajta . Amikor a Nap lenyugodott, az összes Vaisnava és jámbor ember nagyon boldog lett. Ó, oroszlán a királyok között! Az egész éjszakát boldogan töltötték, énekeltek és imádták a Legfelsőbb Urat. Sobhana szervezete azonban már nem bírta tovább, és meghalt, éppen napkelte előtt. Mucukunda király elvégezte Sobhana királyhoz méltó temetési szertartásait, és a testét illatos szantálfa-máglyán égette el. Apja parancsának megfelelően Csandrabhaga nem égette el magát a halotti máglyán, más szóval, nem halt meg a férjével együtt. Elvégezte férje sráddha ceremóniáját, és azontúl az apja hazában élt.
Ó király! Közben Sobhana, mivel megtartotta a Ramá Ekádasit, király lett Devapura gyönyörű városában, amely a Mandara hegy csúcsára épült. Pompás palotában lakott, ahol az oszlopok drágakövekkel kirakott aranyból voltak, a falakat csillogó kövek és kristályok díszítették. Gyönyörű fehér ernyőt tartottak a feje fölé, amelyeket dúsan felékszerezett arany korona ékesített. Füleiben fülkarikákat, nyakán nyakéket, karjain arany karpereceket viselt. Ilyen díszesen ült Sobhana a királyi trónon. Mindig Gandharvák és Apszarák szolgálták, és éppen olyannak látszott, mint Indra, a menny királya.
Egy Szomasarma nevű bráhmana, Mucukundapura egy lakója beutazta a szent helyeket, egy napon Sobhana királyságába ért. Sobhanát Mucukunda király vejének tartva, odalépett hozá. Amint a király megpillantotta őt, összetett kezekkel felállt, azután tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bráhmanának. Ezután a hogy létéről érdeklődött, és megkérdezte, hogy vannak apósa, Mucukunda, a felesége, Csandrabhaga és Mucukundapur összes lakói. A bráhmana tájékoztatta a királyt, hogy mindenki békében és harmóniában él. Végül így szólt, nagy ámulattal:
– Király! Még soha sem láttam olyan gyönyörű várost, mint ez. Kérlek, mondd el nekem, hogyan tettél szert egy ilyen királyságra. – A király így válaszolt:
– Azért kaptam ezt az ideiglenes királyságot, mert megtartottam a Ramá Ekádasit, amely a növekvő hold idejére esik, október/november havában. Ó, legkivűlóbb bráhmana, kérlek, áruld el nekem, hogyan maradhat fenn örökké a királyságom. Gondolom, azért kaptam ingatag királyságot, mert hit nélkül tartottam meg az Ekádasit. Kérlek, mesélj el mindent Csandrabhagának, Mucukunda király gyönyörű leányának, úgy vélem, ő állandóvá tudja tenni ezt a királyságot.
Miután a bráhmana végig hallgatta Sobhana királyt, visszatért Mucukundapurba, és mindent részletesen elmondott Csandrabhagának. Csandrabhaga végighallgatta, a nagyon megörült, és így lelkendezett a bráhmanához:
– Ó nagy bráhmana! Amit elmondtál, olyannak tűnik, mint egy álom! – Erre Szomasarma, a bráhmana így szólt:
– Ó leányom! Saját szememmel láttam a férjedet Devpuriban, láttam az egész királyságát is, amely olyan ragyogó, mint a Nap, de azt is elmondta, hogy ez a királyság nem állandó. Ezért kérlek, próbáld meg állandóvá tenni valahogy. – Csandrabhaga így felelt:
– Ó tisztelt bráhmana, kérlek, vigyél engem oda, mert forró vágy ébredt bennem, hogy lássam a férjemet. Jámborságom erejéből fogom állandóvá tenni a királyságát. Ó, kétszer született! Kérlek, intézd el valahogy, hogy láthassam. Te is részesülsz ennek áldásában, hiszen segítesz abban, hogy újra találkozhassunk mi, akiknek egyszer elváltak útjaik.
Ezután Szomasarma elvitte Csandrabhagát Vamadeva ásramájába a Mandara hegy lábához. Miután Vamadeva meghallotta a tündöklő arcú Csandrabhaga történetét, felavatta őt a védikus mantrákkal. A bölcs Vamadevától kapott mantrák és az Ekádasi megtartása eredményeként felhalmozott jámborság erejéből Csandrabhaga lelki testet kapott, és boldogan járult a férje elé.
Sobhana úszott a boldogságban, amikor megpillantotta feleségét. Csandrabhaga így köszöntötte őt:
– Ó tisztelt férjem, kérlek, halld meg áldást hozó szavaimat. Apám házában nyolc éves koromtól fogva szigorúan megtartottam az Ekádasit. Tegye ez a felhalmozott jámborság állandóvá a királyságodat, virágozzon a megsemmisülés idejéig.
Ezután Csandrabhaga gazdag ékszerekkel díszített isteni testet kapott. A Ramá Ekádasi hatására Sobhana is isteni testet kapott, így élvezhette a felesége társaságát a Mandara hegy csúcsán. Ezért, ó király, a Ramá Ekádasi éppen olyan, mint egy minden kívánságot teljesítő tehén,vagy egy érintőkő!
Az Úr Krsna folytatta:
– Ó király, most tehát elmagyaráztam neked a kedvező Ramá Ekádasi dicsőségét. Az a személy, aki szigorúan megtartja ezt az Ekádasi-fogadalmat, kétségkívül megszabadul a bráhmana gyilkosság bűnétől. Ahogyan a fekete és a fehér tehenek egyaránt fehér tejet adnak, a fogyó és növekvő hold Ekádasijai is egyformán felszabadítják megtartóikat. Minden bűnös visszahatástól megszabadul és boldogan lakozikaz Úr Visnu hajlékában az, aki hall ennek az Ekádasinak a dicsőségéről.Ramá Ekádasi dicsőségét a Brahma-vaivárta Purána írja le az Úr Krisna és Judhisthíra Maharádzsa közötti beszélgetésben.Maharadzsa Judhisthíra így szólt:
– Ó, oroszlán a királyok között! Ennek az Ekádasinak a neve Ramá Ekádasi, és minden bűnös visszahatást legyőz. Most kérlek, hallgasd meg e szent Ekádasi dicsőségét.
Valamikor réges-régen volt egy Mucukunda nevű híres király. Jó barátja volt Indrának, a mennyek királyának. Olyan személyiségekkel is barátkozott, mint Jamarádzsa, Varuna, Kuvera és Vibhisana. Ez az igen igazságos király mindig ragaszkodott az Úr Visnu odaadó szolgálatához. Királyságában a megfelelő módon uralkodott. Az idők folyamán Mucukunda királynak lánya született akit a legkiválóbb folyó után Csandrabhagának neveztek el. Idővel házasságot kötött Csandraszena jóképű fiával, Sobhanával.
Egyszer Sobhana Ekádasi napján ment el apósa házába. Csandrabhagát nagy aggodalom töltötte el, és töprengeni kezdett:
– Ó, Uram! Most mi lesz? A férjem nagyon gyenge, és nem bírja elviselni az éhséget. Ráadásul az apám nagyon szigorú. Ekádasi előtti napon általában elküldi az egyik szolgáját, hogy kihirdesse, ezen a napon senki sem ehet. – Amikor ez a szokás Sobhana fülébe jutott, így szólt kedves feleségéhez:
– Ó, kedvesem! Most mit csináljak? Mit tehetek, hogy megvédjem az életemet, és ne szegjem meg a király parancsát? – Csandrabhaga így felelt:
– Ó, uram! Apám királyságában ma még az elefántoknak, lovaknak és egyéb állatoknak sem engedik meg, hogy egyenek, az emberi lényekről nem is beszélve. Ó, férjem, akkor hogyan ehetnének az emberek? Ó, tisztelt férjem! Ha ma enned kell, akkor vissza kell térned a házadba. Alaposan gondold át, és döntsd el. – Sobhana meghallgatta felesége szavait, majd így felelt:
– Valóban igaz, amit mondasz, de én meg kívánom tartani ezt az Ekádasit. A sorsommal nem ellenkezhetek.
Sobhana eldöntötte hát, hogy megtartja ezt a szent Ekádasit, az éhség és a szomjúság mégis erőt vett rajta. Amikor a Nap lenyugodott, az összes Vaisnava és jámbor ember nagyon boldog lett.
Ó, oroszlán a királyok között! Az egész éjszakát boldogan töltötték, énekeltek és imádták a Legfelsőbb Urat. Sobhana szervezete azonban már nem bírta tovább, és meghalt, éppen napkelte előtt. Mucukunda király elvégezte Sobhana királyhoz méltó temetési szertartásait, és a testét illatos szantálfa-máglyán égette el. Apja parancsának megfelelően Csandrabhaga nem égette el magát a halotti máglyán, más szóval, nem halt meg a férjével együtt. Elvégezte férje sráddha ceremóniáját, és azontúl az apja hazában élt.
Ó, király! Közben Sobhana, mivel megtartotta a Ramá Ekádasit, király lett Dévapura gyönyörű városában, amely a Mandara hegy csúcsára épült. Pompás palotában lakott, ahol az oszlopok drágakövekkel kirakott aranyból voltak, a falakat csillogó kövek és kristályok díszítették. Gyönyörű fehér ernyőt tartottak a feje fölé, amelyeket dúsan felékszerezett arany korona ékesített. Füleiben fülkarikákat, nyakán nyakéket, karjain arany karpereceket viselt. Feldíszítve ült Sobhana a királyi trónon. Mindig Gandharvák és Apszarák szolgálták, és éppen olyannak látszott, mint Indra, a mennyek királya.
Egy Szomasarma nevű bráhmana, Mucukundapura egyik lakója beutazta a szent helyeket, majd egy napon Sobhana királyságába ért. Sobhanát Mucukunda király vejének tartva, odalépett hozzá. Amint a király megpillantotta őt, összetett kezekkel felállt, azután tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bráhmanának. Ezután a hogylétéről érdeklődött, és megkérdezte, hogy van apósa, Mucukunda, a felesége, Csandrabhaga és Mucukundapur összes lakója. A bráhmana tájékoztatta a királyt, hogy mindenki békében és harmóniában él. Végül nagy ámulattal így szólt:
– Királyom! Még soha sem láttam ehhez hasonlatos gyönyörű várost. Kérlek, mondd el nekem, hogyan tettél szert egy ilyen királyságra! – A király így válaszolt:
– Azért kaptam ezt az ideiglenes királyságot, mert megtartottam a Ramá Ekádasit, amely a növekvő hold idejére esik, október/november havában. Ó, legkivűlóbb bráhmana, kérlek, áruld el nekem, hogyan maradhat fenn örökké a királyságom. Gondolom, azért kaptam ideiglenes királyságot, mert hit nélkül tartottam meg az Ékádasit. Kérlek, mesélj el mindent Csandrabhagának, Mucukunda király gyönyörű leányának, úgy vélem, ő állandóvá tudja tenni ezt a birodalmat. – Miután a bráhmana végig hallgatta Sobhana királyt, visszatért Mucukundapurba, és mindent részletesen elmondott Csandrabhagának. Csandrabhaga nagyon megörült, és így lelkendezett:
– Ó nagy bráhmana! Amit elmondtál, olyannak tűnik, mint egy álom! – Erre Szomasarma, a bráhmana így szólt:
– Ó leányom! Saját szememmel láttam a férjedet Devapuriban, láttam az egész királyságát is, amely olyan ragyogó, mint a Nap, de azt is elmondta, hogy ez a királyság nem állandó. Ezért kérlek, próbáld meg állandóvá tenni valahogy. – Csandrabhaga így felelt:
– Ó tisztelt bráhmana, kérlek, vigyél engem oda, mert forró vágy ébredt bennem, hogy lássam a férjemet. Jámborságom erejéből fogom állandóvá tenni a királyságát. Ó, kétszer született! Kérlek, intézd el valahogy, hogy láthassam. Te is részesülsz ennek áldásában, hiszen segítesz abban, hogy újra találkozhassunk mi, akiknek egyszer elváltak útjaik.
Ezután Szomasarma elvitte Csandrabhagát Vamadeva ásramájába a Mandara hegy lábához. Miután Vamadeva meghallotta a tündöklő arcú Csandrabhaga történetét, felavatta őt a védikus mantrákkal. A bölcs Vamadevától kapott mantrák és az Ekádasi megtartása eredményeként felhalmozott jámborság erejéből Csandrabhaga lelki testet kapott, és boldogan járult a férje elé.
Sobhana úszott a boldogságban, amikor megpillantotta feleségét. Csandrabhaga így köszöntötte őt:
– Ó tisztelt férjem, kérlek, halld meg áldást hozó szavaimat. Apám házában nyolc éves koromtól fogva szigorúan megtartottam az Ekádasit. Tegye ez a felhalmozott jámborság állandóvá a királyságodat, virágozzon a megsemmisülés idejéig.
Ezután Csandrabhaga gazdag ékszerekkel díszített isteni testet kapott. A Ramá Ekádasi hatására Sobhana is isteni testet kapott, így élvezhette a felesége társaságát a Mandara hegy csúcsán. Ezért, ó király, a Ramá Ekádasi éppen olyan, mint egy minden kívánságot teljesítő tehén,vagy egy érintőkő!
Az Úr Krisna így folytatta:
– Ó király, most tehát elmagyaráztam neked a kedvező Ramá Ekádasi dicsőségét. Az a személy, aki szigorúan megtartja ezt az Ekádasi-fogadalmat, kétségkívül megszabadul a bráhmana gyilkosság bűnétől. Ahogyan a fekete és a fehér tehenek egyaránt fehér tejet adnak, a fogyó és növekvő hold Ekádasijai is egyformán felszabadítják megtartóikat. Minden bűnös visszahatástól megszabadul és boldogan lakozik az Úr Visnu hajlékában az, aki hall ennek az Ekádasinak a dicsőségéről.
Az Ékádasiról az Ékádasi Mahátmya nevű szentírásból:
„Ez a könyv, az Ekádasi Máhátmya, a legkönyörületesebb Úr Sri Krsna végtelen kegyéből jelent meg. Az Ekádasi fogadalmát betartók hite még jobban megszilárdul, ha e könyv dicső témáját tanulmányozzák. Sőt azok, akiket ez a nagyon érdekel, ebből a könyvből elérik a tudás világosságát. Ez a könyv azonban nem mondja el a teljes igazságot a Sri Ekádasit illetően. Megtartása dicsőségét történetek elmondásával szemlélteti. Egyesek úgy értelmezhetik, vagy azt képzelhetik, hogy a könyvben leírt dicsőítés egyszerűen túlzás, vagy talán azt gondolják, az Ekádasi megtartásának nincs más célja, mint az anyagi boldogság és jólét elérése.
Sri Ekádasi, amely minden növekvő és fogyó hold tizenegyedik napjára esik, nagyon kedves az Úr Harinak. Ezért nevezik ezt a napot Hari-vászarának is. Az Ekádasi megfelelő és részletes magyarázatát a Sri Hari-bhakti-vilásza tartalmazza. Az Ekádasit valójában csak azért kell megtartani, hogy örömet szerezzünk a Legfelsőbb Úrnak.
A szentírások ezt mondják:
ekádasi vratam náma szarva káma phala pradam
kartavjam szarvadá viprair visnu prinana káranam
„A bráhmanáknak mindig meg kell tartaniuk az Ekádasit,
hogy örömet szerezzenek az Úr Visnunak, mert ez beteljesít minden vágyat.
Ezért mindenkinek meg kell tartania az Ekádasi-fogadalmat azért, hogy elégedetté tegye az Urat.
A boldogság és jólét erre automatikusan következik.”
A Brihan-náradija Purána azt mondja, ha mindenki megtartja az Ekádasit, a bráhmanákat, ksatrijákat, vaisjákat, súdrákat és a nőket is ideértve, biztosan el fogják érni a felszabadulást. Bár a szentírásokban azt találjuk, az Ekádasi-fogadalom – a szabályozott odaadó szolgálat elemeinek egyike – megtartása különböző ideiglenes eredményekkel jár, mégis tudni kell, hogy az odaadó szolgálat igazi gyümölcse maga a Legfelsőbb Úr iránt érzett intenzív szeretet. Ha az élet négy célját, vagyis a vallásosságot, gazdasági fejlődést, érzékkielégítést és felszabadulást automatikusan el is érik az ezekre törekvők, a teljesen tiszta bhakták nem esnek bele ebbe a csapdába; sőt, felhagynak ezekkel a célkitűzésekkel, és el is érik az Istenszeretetet, ami az élet ötödik célja.
Mivel a Kali-juga élőlényei rövid életűek és kéjesek, képtelenek arra, hogy szigorú vezekléseket végezzenek. A Kali-juga élőlényei főként magvakból álló ételeken élnek, nem tudnak fennmaradni magvak nélkül; ezzel szemben a Szatja, tretá és Dvápara-jugák emberei képesek voltak a komoly lemondásokra, és elviselték a fizikai szenvedéseket. Ezért a Kali-juga emberei számára a minimális lemondást írták elő, az Ekádasi napjain, havonta kétszer tartott böjt formájában.
Ha lehetséges, az Ekádasi előtti napon csak egyszer egyenek, böjtöljenek teljesen Ekádasi napján, és csak egyszer egyenek az Ekádasi utáni napon. Ha valaki még ennek a betartására is képtelen, más szavakkal, ha képtelen arra, hogy az Ekádasi előtti és utáni napon csak egyszer egyen, akkor teljes böjtöt kell tartania Ekádasi napján. De ha valaki még ezt sem képes betartani, akkor mondjon le az ötféle magról, és az Ekádasifogadalmat csak pár gyümölcs és gyökér elfogyasztásával tartsa meg.
Ezt mondja Mahábhárata Udjoga-parva, idézi a Hari-bhakti-vilásza 12.40:
astaitanjavrataghnani apo mulam phalam pajah
havir-bráhmana kámjá csa guror vacsanam ausadham ‘e
„Víz, gyümölcs, gyökerek, tej, ghí, egy bráhmana elégedetté tétele,
a lelki tanítómester utasításainak követése és orvosság
– ez a nyolc nem töri meg az Ekádasi fogadalmat.”
Mivel Ekádasi napján az ötféle magban olyan komoly bűnös visszahatások honolnak, amelyek felérnek egy bráhmana- vagy tehéngyilkossággal, egyáltalán nem fogyasztanak ilyen magvakat azok, akik a legnagyobb haszonra vágyakoznak.
Az ötféle mag a következő:
1. rizs vagy egyéb rizsből készült termék, például rizslepény, puffasztott rizs, stb.,
2. búzaliszt és fehér liszt, stb.,
3. árpa stb.,
4. hüvelyesek, például mung dál, csicseri borsó, zöldborsó, lencse stb.,
5. mustárolaj és szezámolaj.
Ha valaki a fent említett magvak bármelyikét megeszi, akkor megtörte az Ekádasi fogadalmát.
Az Ekádasi másik neve Hari-vászára, mert az Ekádasi megtartásának fő célja, hogy teljes örömet szerezzünk az Úr Harinak, valamennyi érzékünkkel. Más szavakkal, meg kell próbálnunk örömet szerezni az Úr Harinak és Hari bhaktáinak. Az upavásza (böjt) szó jelentése a közelben élni. Ekádasi napján távol kell tartanunk magunkat mindenféle bűnös tettől, fel kell hagynunk minden házimunkával és érzék-kielégítéssel, és ott kell élnünk az Úr mellett.
Ezt mondja a Hari-bhakti-vilásza 13.14. a Grhja-pariszistából, a Kátjájana-szmritiből, a Visnu-dharmából és a Brahma-yaivárta Puránából idézve:
upávrttaszja pápebhjÓ jász tu vászÓ gunaih szaha
upavászah sza vigjenah szarva bhoga vivardzsitah
„Az upavásza vagy böjt szó azt jelenti,
távol maradni mindenféle bűnös tettől és érzék-kielégítéstől.”
Az Úr Hari az Istenség transzcendentális Személyisége, és túl van az anyagi természet három kötőerején. Anyagi test, elme és értelem segítségével nem lehet vele élni. Minden feltételekhez kötött lelket két test takar el, egy durva és egy finom, így aztán hogyan élhetnek az Úrral? Az Ekádasi-fogadalom megtartása nagyon fontos az odaadó szolgálat hatvannégy eleme között, amelyeket Srila Rupa Goszvámi, Sriman Maháprabhu társa írt le. Az odaadó szolgálat hatvannégy eleme közül az első és legfontosabb, menedéket találni egy hiteles lelki tanítómesternél. Nem végezhetjük Sri Hari imádatát anélkül, hogy nem találnánk menedéket a hiteles lelki tanítómester lótuszvirág lábainál, aki nagyon járatos a szentírásokban, ragaszkodik az Abszolút Igazsághoz, és Sri Harinak nagyon kedves. Amikor meghódolunk a lelki tanítómester lótuszvirág lábainál, kegyéből és erejénél fogva megsemmisül az anyagi büszkeségünk, valamint visszakerülünk tiszta, lelki, természetes helyzetünkbe. Ennek eredményeképpen méltókká válunk arra, hogy a Legfelsőbb Urat szolgáljuk szolgálatra hajlandó érzékeinken keresztül, vagy más szavakkal, méltókká válunk arra, hogy az Úrral éljünk.
Az elme az oka egy élőlény megkötöttségének vagy felszabadulásának. Ha nem tudjuk az elme működését az odaadó szolgálathoz kedvezővé változtatni, akkor nem élhetünk az Úrral, így rendkívül nagy szükség van arra, hogy tiszta bhaktákkal társuljunk, ezzel alakítjuk át az ellenséges elmét szolgálatra hajlandóvá. Senki sem élhet az Úrral anélkül, hogy nem rendeli alá magát a bhaktáinak, még akkor sem, ha különféle külsőséges, ritualisztikus cselekedeteket végez. Ezért van olyan szakadéknyi különbség az Ekádasi karmikus megtartása és a bhaktikus megtartása között.
A Csaitanja-csaritámrtában ez áll:
krsna-bhakti dúre rahu, szamszára nahe ksaja
„Egy tiszta bhakta kegyelme nélkül nem érheti el az odaadó szolgálat szintjét.
A krsna-bhaktiról nem is beszélve, még az anyagi létezés kötelékeitől sem szabadulhat meg.”
Azok, akik megtartják az Ekádasi-fogadalmat, három csoportba oszlanak:
1.Ebben a világban az emberek többsége durva és finom testeit tartja énjének. Azt gondolják, a szentírások szabályai és előírásai, a bölcsek útmutatásai arra valók, hogy megvédelmezzék durva testeik önérdekét. Kétkednek a lélek létezésében, ezért nagyobb fontosságot tulajdonítanak a test önérdekének. Az a felfogásuk, hogy a lélek csak a durva testért van, ha létezik egyáltalán.
2.Bár ezek az emberek hiszik, hogy az élőlény természetes helyzete az, hogy szellemi lélek, és nem a test; hiszik, hogy az élőlények oka a Legfelsőbb Úr, az élőlény kötelessége pedig az, hogy a Legfelsőbb Urat imádja, mégis a lélek megszabadulását és a test boldogságát tekintik az élet céljának. Ezért azt gondolják, hogy a szentírások olyan parancsai, mint az Ekádasi megtartása, azért vannak, hogy a lélek is megszabaduljon, és megvédjék a test önérdekét is.
3.Van azonban egy kisebbség, amelyben az emberek azt mondják, hogy az élőlény eredetileg a Legfelsőbb Úr szerves része, örök, tudással teljes és teljesen boldog. Az Úr külső energiája tulajdonította az élőlényeknek a két burkolatot, durva és finom test formájában, ezért ezekre semmi szükség.
Mivel a durva és finom testek az Úr külső energiájából születnek, természetesen a Legfelsőbb Úr e testek élvezője és tulajdonosa. Más szavakkal, a lélek, az élőlény teste és elméje mind Krsnáé. Ezért a lélek, az elme és a test egyetlen kötelessége, hogy teljes mértékben az Urat szolgálja. Nekünk is, másoknak is az a hasznos, ha az Úr Harit imádjuk. A tiszta odaadó szolgálat végzése az örök béke elérésének egyetlen módja. A bhakták csak azért ragaszkodnak a tiszta odaadó szolgálat olyan elemeihez, mint az Ekádasi fogadalmának megtartása, hogy örömet szerezzenek a Legfelsőbb Úrnak. Tudják, hogy minden gyakorlásának fő célja az Istenszeretet elérése. Azt is tudják, hogy az odaadó szolgálat elemeit nem az anyagi érzék-kielégítés vagy a durva és finom testek önérdeke megvédelmezése kedvéért írták elő.
A Sri Csaitanja nyomdokaiban járó tiszta bhakták tiszteletben tartják ezt a megfontolást, amely a tiszta odaadó szolgálatra alapul. Egyes emberek, különösen sok orisszai bhakta Dzsagannatha Puriból, azt mondják, nem hiba, ha valaki elfogadja Dzsagannatha magvakvól álló mahá-praszádáját Ekádasin. De itt az a lényeg, hogy a Vaisnavák semmi mást nem fogadnak el, mint rendszeresen a mahá-praszádát. Ezért, hogy megóvják az Ekádasi tekintélyét, felajánlják a hódolatukat a mahá-praszádának, és elteszik másnapra.
Srila Bhaktisziddhanta Szaraszvati Goszvámi Prabhupáda a következő magyarázatot adta a Sri Csaitanja-csaritámrta Ádi-lílá tizenötödik fejezetéhez írott Anubhászja kommentárjában:
„Sri Maháprabu azt mondta, ha valaki figyelmen kívül hagyja az Ekádasi-fogadalmat, romlást hoz az életére. Ekádasi napján a magvakból álló praszádát csak tisztelni kell, és el kell tenni másnapra, mert az Ekádasi hatása nem tart el addig. A jámbor Vaisnavák megelégszenek azzal, hogy Krsna szent nevei nektárját isszák Ekádasi napján. Nem folytatnak semmilyen érzék-kielégítést, nem beszélnek haszontalan dolgokról, és felhagynak mindenféle anyagi élvezettel. A praszáda megtisztelése a tiszta Vaisnavák örök cselekvése, és ők soha sem esznek meg semmit, amit előbb fel nem ajánlottak az Úrnak. A bhaktáknak teljes böjtöt kell tartaniuk Ekádasin, és az Úr ételének maradékait csak a következő napon szabad megenniük. Különleges esetben egy Vaisnava elveheti az Úr nem magvakvól álló ételének maradékát. Azok, akik nem Vaisnavák, éjjel-nappal érzék-kielégítést folytatnak azzal az ürüggyel, hogy megtisztelik a praszádát. Az ilyen emberek bűnösökkel társulnak, magvakat esznek Ekádasin, és figyelmen kívül hagyják az Ekádasi-fogadalmat. Ha tisztelettel végzed az odaadó szolgálat valamennyi elemét, el fogod nyerni Bhakti Deví kegyét. Ne társulj az abhaktákkal, és szigorúan tartsd meg az Ekádasi fogadalmát azzal, hogy a Legfelsőbb Úr szent neveit énekeled. A Védák ismételten kijelentik, hogy Ekádasi napján nem szabad enni. A Visnu-szmrti azt mondja, az ehető magvakban talál menedéket minden olyan bűnös visszahatás, ami felér egy bráhmana-gyilkossággal, ezért ha valaki magvakat eszik Ekádasin, biztosan bűnt eszik. Nincs is olyan rendelkezés, hogyan lehet vezekelni, vagy hogyan szabadulhat meg az a személy, aki Ekádasin magvakat evett, más szavakkal, a húsz dharma sásztra különböző vezekléseket ír elő a bűnök súlyosságához mérten, de Ekádasin magvakat enni olyan nagy bűn, hogy erre még vezeklést sem írnak elő.
Azoknak, akik tiszta odaadó szolgálatot szeretnének végezni, soha sem szabad megfelejtkezni a következőkről az Ekádasi-fogadalom betartása közben. A Vaisnavák nem tartanak semmilyen fogadalmat vagy ünnepet olyan napon, ami részben egybeesik az előző tithivel vagy nappal. Ilyen esetben a fogadalmat vagy ünnepet a következő napon tartják meg. A védikus számítás szerint a nap a napkeltével kezdődik. Ha Dasami napja még másfél órán át folytatódik a következő nap napkeltéje előtt, akkor még az Ekádasit sem másnap, hanem az arra következő napon kell megtartani.
Idézzük ezzel kapcsolatban a szentírások néhány hiteles állítását, ahogyan a Sri Hari-bhakti- vilászában, a Vaisnaya szmritik királyában találjuk:
„Ó, bráhmana, ha Ekádasi napja napkelte előtt kilencvenkilenc perccel kezdődik, akkor az tiszta Ekádasi. Ilyen Ekádasin a családos embernek böjtölnie kell.” (Garuda Purána) „Ha a tithi, vagy Ekádasi napja napkelte előtt egy óra harminchat perccel kezdődik, azt teljes Ekádasinak hívják, és ha az Ekádasi a napkelte előtt egy óra harminckét percnél hamarabb kezdődik, akkor nem teljesnek és szennyezettnek kell tekinteni, mert áthatja az előző tithi. Nem is szabad megtartani az Ekádasit, ha az előző tithivel keveredik napkeltekor. A Vaisnaváknak különösen fel kell hagyniuk azzal, hogy megtartsák egy ilyen Ekádasi fogadalmát.
Kanya, a nagy bölcs ezt mondta, ‘Ha Ekádasi napja az előző tithivel keveredik, akkor a következő napon kell böjtölni, és a böjtöt az arra következő napon kell megtörni.'” (Bhayisja Purána) „A napok szokás szerint a napkeltével kezdődnek, és a következő napkeltével válnak teljessé. De az Ekádasival ez nem így van. Egy Ekádasi csak akkor szennyezetlen és teljes, ha a napkelte előtt egy óra harminchat perccel kezdődik.” (Szkanda Purána) Minden jószívű olvasót arra kérünk, hogy különleges figyelemmel tanulmányozza ezt a könyvet.”
források –
Ekadasi idöpontok: / ISKCON Ekadasi időpontok
Az Ékádasiról az Ékádasi Mahátmja nevű szentírásból
Ékádasik leírásai és a hozzájuk tartozó történetek. / Tradicionális India
Csillandi Ekadasi blogja
Ekadasi leírások és blogok
Csiki Tünde - EgységÁldás